Folytatjuk a szülészeteket bemutató sorozatunkat, amelyben most Maya mesél a Péterfy Sándor Utcai Kórházban szerzett tapasztalatairól. Bár a kórház lepukkant, a szülészet kivétel: akár hotelszoba jellegű egyágyas szobákban is pihenhet a friss anyuka. Különlegesség, hogy császármetszésnél a férj is jelen lehet, nem kötelező a beöntés és a borotválás, sőt, az infúzióra kötött kismama sincs helyhez kötve, infúziójával együtt sétálgathat. Te is elmesélnéd tapasztalataid a Poronty olvasóinak? A részletes kórházleírásokat, élménybeszámolókat erre a címre küldheted.
Tavaly nyáron szültem a Péterfy Sándor utcai kórházban, és bár bevallom: én nem kórházat, hanem dokit választottam, nem csalódtam.
Szóval dokit választottam, mégpedig már évekkel ezelőtt és célzottan azért, hogy ha majd babát szeretnék, akkor nála, és csakis nála tudjak majd szülni. Tettem mindezt pedig azért, mert két barátnőm is nála szülte meg összesen 3 babáját,és az egyikük élete konkrétan a doki szakértelmén múlt. Szóval így kerültem dr Zacher Pálhoz, akiben egy nagyon kedves embert ismertem meg. Olyan megnyugtató a személyisége, hogy még a kissé kellemetlen nőgyógyászati vizsgálatokat is elviselhetőbbé teszi, halk szavú, nagyon udvarias ember, aki velünk együtt örült, mikor az ultrahangon megláttuk a kicsink szívverését.
A terhesség alatt a magánrendelésére jártam, de a laborvizsgálatokat a Péterfyben ejtették meg. Itt is előreengedik a kismamákat a vérvételen, ami nem jön rosszul, mivel néha rengetegen vannak. A tömeg elkerülhető viszont, ha nem kora reggel megyünk oda. A laborosok mind kedvesek voltak, semmi negatív élményem nem maradt ezzel kapcsolatban. Egyszer december elején még szaloncukrot is kaptam a beutalót kiállító, mikulássapkát viselő bácsitól.
A várandósság simán zajlott, a vége felé pedig már szerettünk volna szülésznőt is választani. A kórház szervez minden évben szüléssel kapcsolatos, érdekes előadásokat, amiből egyre mi is elmentünk, és azt éppen egy Cser Kati nevű szülésznő tartotta. Nagyon szimpatikus volt a határozottsága, ezért mikor rákérdeztem a dokinál, hogy ő kit ajánl szülésznőnek, nagyon megörültem, hogy pont Kati volt az első, akit megemlített. Így ez el is dőlt.
Felhívtam Katit, és mivel épp akkoriban kellett elkezdenem NST-re járni, azokat már mind ő végezte. Az egyik ilyet direkt estére időzítettük, hogy meg tudja mutatni nekünk a szülőszobákat, és elmesélje, mi lesz majd a teendőnk, ha beindul a szülés. Az 5 perces fájásoknál itt is őt kell hívni, és mire beérünk a kórházba, ő is ott lesz, hogy eldöntse: kell e a doki. (Szerintem ez nagyon korrekt gyakorlat, hiszen pláne első gyereknél simán becsúszhat "vészriasztás".
A szülőszobák egyágyasak, négy van belőlük: van kisebb, nagyobb, van, amelyik inkább hálószobára hasonlít, de van amelyik azért elég "kórházas". Van bordásfal, labda, mindenféle kellék, és ami a legfontosabb: lehet vajúdni úgy, ahogy a kismama akar. Érzéstelenítőt lehet kérni, erről is mindent részletesen elmondott a szülésznő, és még a bekötött infúzióval sem kell feküdni, hanem szabad sétálgatni. Apuka természetesen mindvégig jelen lehet.
Amit láttunk-hallottunk, megnyugtató volt. Végül azonban úgy alakult, hogy mivel a gyerkőc nem helyezte be a fejét a szülőcsatornába (és a pocakom sem "szállt le"), csak császárral tudott a világra jönni. Ezért egy vasárnap este be kellett vonulnunk, hogy hétfő reggel végre megláthassuk a kicsinket. Egyébként ezt is nagyon humánusnak találtam, és szerintem a dokim érdeme, hogy elég volt este 6 körül bemenni, hiszen úgysem csináltak volna velem semmit egész nap. Ahogy hallottam, sok helyen mégis már előző reggel be kell feküdni, mivel akkor van a betegfelvétel. Csakhogy egy kismama nem beteg! Ezért aztán különösen tetszett ez a hozzáállás.
Maga a kórház egyébként eléggé lepukkant, de a szülészet kivétel. Szerencsére vannak alapítványi szobák, egy-, és kétágyasak, amik igazán barátságosak, hotelszoba jellegűek, természetesen saját fürdőszobával. Sajnos előre nem lehet lefoglalni őket, hiszen azért ez mégsem egy szálloda, így első estén nekünk is csak egy kétágyasban jutott hely. Ez csak azért volt rossz, mert nagyon féltem a másnaptól, és ha lett volna szabad egyágyas, akkor a férjem ott alhatott volna velem. Így a folyosón Scrabble-öztünk, hogy eltereljük a gondolatainkat (és hogy ne zavarjuk a frissen szült, egyébként nagyon kedves szobatársamat).
Itt sem kötelező a beöntés és a borotválás, de én kértem mindkettőt. Nem a szülésznő csinálta, hanem egy ismeretlen, de elviselhető volt. Maga a császár nem egy leányálom, főleg az epidurál beadása, és az azt követő 1 óra a műtétig nem kellemes, de a szülésznő és a férjem végig jelen volt, és ez nagyon sokat segített. A császár közben is mellettem lehetett, a lepel innenső oldalán persze, és mikor kivették a kisfiunkat, az ő kezébe adták. Nagyon megható volt így látni őket.
A császár után is el kell tölteni két órát a szülőszobán, persze itt is együtt lehet a család. Újabb jó pont, hogy a babánkat is egyből idehozták immáron felöltöztetve, hogy minél hamarabb mellre tehessem. Illetve nem is én, hanem az apukája segített, hiszen én nem nagyon tudtam tartani még.
Ami vicces volt, hogy engem még javában varrt össze a doki, mikor szólt a szülésznő, hogy na most szabadult fel egy egyágyas szoba, és jó lenne, ha a kispapa átcuccolna oda. Ment is, mivel küldtem, mert én mindenáron egyágyasban szerettem volna lenni. A szoba annyira jó volt amúgy, hogy a 3 nap alatt talán ha kétszer hagytam el, akkor is csak azért, hogy sétáljak egy kicsit. Volt benne tévé (sose néztem), mikro és hűtő- na ezek viszont jól jöttek, hogy a kórházi koszt helyett anyu főztjét ehessem.
Naponta kétszer jöttek takarítani, a szemetet meg legalább háromszor elvitték naponta. Látogatók bármikor jöhetnek, és akár be is a szobába, sőt: a férjem továbbra is ott alhatott volna, ha ezt akarjuk. A baba is ott lehet végig, és ott is volt velem, csak fürdetésre adtam ki a kezeimből. A szülésznő gyakran jött be hozzám, egyszer még reggelit is ő szerzett nekem, mert én épp zuhanyoztam a kajaosztásnál, és a dokim is meglátogatott kétszer.
A csecsemősök nagyon kedvesek voltak, sokat segítettek, hogy hogyan is szoptassak és akkor is jótanácsokkal láttak el, mikor megjött a tejem és nagyon bedurrant a mellem. Készségesen megmutatták a pelenkázást, sőt egyikük bejött a hazamenetelünk reggelén, hogy kérdezzek bátran, mielőtt elmegyünk, nehogy ne tudjak valamit. És mindezt nem pénzért tették, hanem csak úgy.
Összességében pozitív élményekkel távoztam, pedig életemben először voltam kórházban, és fel voltam készülve a legrosszabbra. A következő gyermekünket is ott szeretném világra hozni, és egyáltalán nem bántam meg, hogy a dokim éppen a Péterfyben dolgozik.
Maya
Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ
1076. Budapest, Péterfy Sándor utca 8-20.
Tel: 461-4700
Szülészeti osztály
