Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A héten túl vagyok több migrénes rohamon, a vérképem tökéletes lett és a Down-szűrésem eredménye is jó.
14. hét
Tömeg: 56.2 kg (-1 kg)
Haskörfogat: 76 cm
A héten túl vagyok több migrénes rohamon, amely elég sok erőt kivesz belőlem (és a szétszórtságomra sincs jó hatással), túléltem a vércukormérés miatt kötelezően elfogyasztandó száraz zsömlés élményt, a vérképem tökéletes lett és a Down-szűrésem eredménye is jó. Hason már nem tudok aludni, viszont élőben is találkoztam egy Okostojás kismamával, aki megosztotta velem gondolatait a terhességről és a hasméretemről is.
Fejfájás
Sajnos megint panaszkodással kezdem a naplót, de ezúttal nem a hányásról írok (bár abban is van még részem sajnos), hanem az egyre gyakrabban jelentkező és semmire el nem múló fejfájásról, amelyet különböző látászavarok kísérnek. (Orvosi néven: migrén aurával) Másfél éve tapasztaltam először kettőslátást, foltos látást és villódzó fényeket, majd hányással kísért brutális fejfájást, akkor a tüneteim miatt MR-vizsgálatot végeztek rajtam. A leletek teljesen negatívak lettek, így valóban „csak" klasszikus migrénről van szó. Utánaolvastam a neten, azért gáz a helyzet, mert az aurával kísért migrén terhesség alatt rosszabbodhat és Murphy törvényei szerint rosszabbodik is: míg másfél év alatt összesen 3, az elmúlt két és fél hétben szintén ugyanennyi rohamom volt, ami azt jelenti, hogy ilyenkor legalább fél napra kivonom magam a forgalomból. Az egyetlen dolog ugyanis, ami csillapítja a fájdalmat, az az alvás.
Alvás
Apropó, alvás. Bár még kívülálló nem veszi észre, hogy terhes vagyok (legfeljebb azt gondolja: „Ez is jól bezabált ebédre"), a hason alvás már kényelmetlen. Már hiába gyűröm magam alá a kezeim és próbálok pár percig hason fekve pihenni, a testem jelez, hogy ez annyira mégsem jó ötlet. Az ember lányának persze mindig az kellene, ami nincs, ezért már most sajnálom magam, amiért a következő fél évben nem alhatok hason.
Leletek
Ahogy írtam a múltkor, hétfőn kora reggel jelenésem volt a terhesgondozóban, egy zsömle és egy pohár tej elfogyasztása után. Ahogy számítottam rá, hatalmas erőfeszítésembe került a zsömle letuszkolása, a kis sunyi többször próbált visszakapaszkodni a nyelőcsövemen, de nem hagytam. Húsz perc küzdelem után sikerült meginnom a tejet és eljutottam a zsömle feléig. Itt éreztem, hogy jobb, ha abbahagyom a próbálkozást, mert baj lesz. A védőnőnek bevallottam kudarcomat, de megnyugtatott, hogy így is rendben lesz a vizsgálat. A vér- és vizeletvizsgálat eredményei tökéletesek lettek. (A vastablettát úgy sejtem, így sem fogom megúszni majd.)
Down-szűrés
És ha már leletek, megérkezett a Down-szűrés eredménye, mégpedig nem akárhogyan. A modern kor technikájának köszönhetően a mobiltelefonomra kapott kód és a születési dátumom segítségével a vizsgálatot végző cég internetes oldalán saját magam tudtam ellenőrizni, mekkora az esélyem Down-szindrómás és Edwards-kóros magzatra. Előbbi előfordulásának kockázata 1:2800, utóbbié kevesebb mint 1:50 000, azaz a vizsgálat eredménye negatív.
Kismamatársak
A terhesgondozó előtt találkoztam a mindent tudó kismamatípussal, aki először megkérdezte, hogy terhes vagyok-e (vajon miért ücsörögnék a terhesgondozó ajtajától 10 centire?), majd sápítozni kezdett, hogy 14 hetesen még csak ekkora a hasam (bezzeg neki félidősen már akkora, mint egy görögdinnye), majd látva idegességemet, közölte, hogy első gyereknél még minden olyan más. Nem bírtam megállni és mosolyogva közöltem vele, hogy a harmadik gyereket várom. Többet nem szólalt meg.
Szeleburdi
Egy kis szeleburdiságért sosem kellett a szomszédba mennem, közeli ismerőseim tarsolyában számtalan vicces történet lapul, amelyet időről időre fel is emlegetnek egy-egy találkozón. Az is köztudott, hogy a nők terhesség alatt mintha elvesztenék a maradék eszüket is – szerencsére ez az állapot is átmeneti. Ezzel kapcsolatban az jutott az eszembe, hogy mi van, ha a migrénes rohamok az agysejteket is pusztítják és mégsem lesz átmeneti a figyelemzavar, feledékenység és szétszórtság? Akárhogy koncentrálok, minden napra jut valami bosszantó apróság, amit elfelejtek. Elhagyott telefonok, rosszul megjegyzett találkozóhely, tűzhelyen felejtett leves, egy gondolat, ami a fürdőszobában még eszemben van, mire kijövök, már arra sem emlékszem, hogy valami eszembe jutott. Segítség!
