Múlt héten Anyatájger élénken érdeklődött, mivel tölti Abigél a napjait a négy fal között, illetve érdeklik-e őt más gyerekek. Gondoltam kicsit bővebben, egy teljes posztban válaszolom meg a kérdést, méghozzá azért, mert tulajdonképpen engem is nagyon érdekel, mivel játszanak vajon más, hasonló korú babák? Szóval kommenteljetek bátran! 
Nagyon érdekes dolgot figyeltem meg Abigélen eddigi élete folyamán, miszerint őt egy játék csak és kizárólag addig érdekli, amíg rá nem jön a nyitjára. A Montessori torony nem érdekli, amióta tökéletesen fel tudja rakni, a búgócsiga hidegen hagyja, mióta rájött, hogyan kell pörgetni, és a kockatornyot is csak addig építgette, amíg rá nem jött mind a tíz kocka helyes sorrendjére, azóta rá sem néz a gyönyörű, - és méregdrága – kockákra. Amíg azonban meg nem találja a megoldást, addig őrülten, már-már megszállottan kísérletezik, és hosszú ideig leköti magát. Jellemzően tehát mindig csak egyetlen játékra koncentrál, én azonban néha direkt a kezébe adok más dolgokat is, igazából nem tudom, hogy ezzel jót teszek-e vele.
A mostani, elég régóta tartó őrület a fából készült, macis öltöztető játék. Megvan nekünk az egész macicsalád, macipapa, macimama, meg a gyerekek, Abigél mihelyt felkel, mondogatja, hogy mama-papa és veszi elő a macikákat. Minden macinak külön feje, inge és nadrágja van, és úgy tűnik ez a feladat egy kicsit kifogott rajta, nem olyan egyszerű ugyanis, mint a búgócsiga. Hetekig csak azt figyelte, ahogy én öltöztettem neki a macikat, aztán hamar rájött hogy a formákat be kell illeszteni a mélyedésekbe, csak mindegyiket rossz helyre tette. Addig kísérletezett azonban, amíg rá nem jött, mi hova való, a fejeket már mind be tudja illeszteni, azt hiszem ezzel sokat tanul, hiszen meg kell különböztetni, kicsi, nagy, illetve fiú és lány macifejeket. Az őrült kísérletezés azonban még mindig tart, most a macik inge van soron, ezt még nem mindig sikerül helyreraknia. Most éppen kreatív és önálló korszakában van, de ez változik, van, amikor csak engem akar.
Emellett a labdaőrület még mindig tombol, nem tudom mi olyan nagyszerű egy labdában, nyilván szeretnivalóan gömbölyű. Abigél imádja, száz méterről kiszúrja, ha beszabadul egy játékboltba semmi más nem érdekli, csak a labdák, sőt a minap az IKEÁ-ban is talált egyet, soha többet nem engedte el. És számon is tartja a labdáit, azt hiszem ebből is sokat tanul, tudja, melyik a zöld, melyik a pöttyös, a cicás és a puha labda, tudja melyiket kapta Kecskeméten, mindegyiket megöleli és megeteti naponta százszor, nem túlzok, de tényleg vagy tizenöt labdánk van, és szinte egyiket sem magunktól vettük, hanem Abigél szerezte magának. Most kísérletezget a motorral, sokszor ráül, de még hamar megunja, emellett elkezdte érdekelni a Duplo. Ezt karácsonyra kapta, de eddig nem sokat nyúlt hozzá, most azonban már egymásba tudja rakni a kockákat, nagyon hosszú tornyokat épít, majd szétszedi és szétdobálja a a lakásban. Néha leültetem rajzolni, ügyesen firkál a papírra, de ez sem köti le hosszú ideig, a zsírkréták ide-oda való rakosgatásával azonban rengeteg időt el tud tölteni.
Mióta ilyen jó idő van, sokat vagyunk kint, ezt pedig nagy bánatomra, a mesélés sínyli meg. Sokat alszik délután, uzsonna után azonnal megyünk ki, és többnyire épphogy beesünk vacsorára, a sztár egyébként továbbra is a Gőgös Gúnár, azt azért minden nap átlapozzuk, jól futnak a Boribonok is, de a könyvekben jobban érdeklik most a rajzok, mint maga a történet. Esténként néha, amíg vacsorát készítek, nézhet tévét is, egyelőre csak Bebét néz, és természetesen imádja, kedvence a panda, meg amikor geometriai formák potyognak az égből, attól kész van, ha pedig labdát lát extatikus állapotba kerül.
És hogy játszik-e más gyerekekkel? Hát jobban érdeklik a tárgyak, mint a gyerekek, az biztos, ha elmerül valamiben, nem érdekli, hogy ki van körülötte, főleg ha sokan vannak. Játszóházban soha nem játszik senkivel, de ha vendégségben, vagy játszótéren csak egy vagy két gyerek van rajta kívül, azokoz szívesen odamegy. Tegnap például hatalmas bandázást rendezett az unokatestvéreivel, egyikük kitalálta, hogy milyen jót lehet huppanni a kanapé karfájáról a földön lévő párnára, ezzel aztán elvoltak egy darabig, rendesen sorban álltak, és akire rákerült a sor, huppant. Abigél a héten pont másfél éves.
