Minden héten van egy vagy két napunk, amikor én elvileg dolgozom, és ezért Lea átmegy valamelyik nagyszülőjéhez egész napra.
Minden héten van egy vagy két napunk, amikor én elvileg dolgozom, és ezért Lea átmegy valamelyik nagyszülőjéhez egész napra. Ilyenkor munka helyett és mellett valójában Lénanap van, mert végre (többnyire) senki sem ébreszti fel Lénát, lehet szeretgetni és játszani vele korlátlanul. Ezek a nyugis és csöndes napok.
Hogyan telik tehát a kisbaba egy napja? Először is a gyermek koránkelő - hatkor ébreszt, persze előtte ötkor, de akkor még sikerül visszaaltatni kajával. Ha nyugtalanabbul aludt éjszaka, akkor megjutalmaz egy fél nyolcas keléssel. Ahogy felkel, belekezd a vigyorparádéba. Nem tudom, minek örül ennyire, nekem, annak, hogy végre leveszem a pelenkáját, vagy hogy kiszabadult az álom fogságából, mindenestre majd kiesik a száján. Pláne, amikor meglátja Leát, szinte a nyakába ugrik a boldogságtól. Megggyőződésem, hogy jobb lenne a világ, ha mindenki megkapná a napi babamosoly-adagját. (Hajnalban valahogy vergődik, már nem alszik olyan nagyon mélyen, de szerencsére egyre nyugisabb ez a vergődős időszak. Én mindenesetre öt után már ritkán tudok visszaaludni tőle.)
Ébredés és pelenkázás után kihurcoljuk a konyhába, míg Leával eszünk, ő a földön fekszik egy pokrócon, és lelkesen forog, ezért én fél percenként visszateszem csempéről a pokrócra. A kezét csak nagyon ritkán veszi ki a szájából, folyamatosan rágja, és nyállal borít be mindent, magát, a pokrócot, ha megfogom, engem is. A nyáltól mindig jó hideg a keze, de ő is olyan hidegtűrő típus, mint az apja meg a nővére. Időnként berreg és biggyeszt egy kicsit, ettől még nyálasabb lesz minden.
Miután a reggelt különböző szobákban fetrengve tölti, Leát követve, általában pont addigra fárad be, mire Leáék fél kilenc körül elindulnak. Léna ekkor cumit kap és enni. Kihasználja a csendet és nyugalmat, hogy senki nem robog be egy kis játékért, nem vág le az ajtaja előtt egy hiszit, vagy nem ad egy jóéjszakát puszit, és alszik akár két órát is. Én ezalatt a nyugodt googlereaderezés és döglés örömeit élvezem, miután rendet raktam a többiek után, beágyaztam és elkezdtem mosni. Fürödni nem merek, mert ha közben felébred, nem tudom felvenni.
Ha felébred, jön a fürdőszobázás. A teregetés természetesen a kedvence, színes rongyok libegnek a feje felett, amíg egy törülközőn figyeli a műveletet. Általában a fürdést is végigröhögi, Léna egy vigyorzsák. A tükröt nagyon szereti, ott van benne az anyja meg egy másik aranyos baba, és a babákhoz eleve vonzódik, pedig ugye énképe és babaöntudata nincs.
A délelőtt további részében mindenféle feje fölé lógatott tárgyakat lökdös és forog. Hason nyáladzik, az ágyunkra, meg odapisil, mert meztelenkedhet két alvás között. A nagy tekergésben ha elfárad, akkor jön a lóbálás, cipelgetés, arcba berregés, beszélgetés, mondóka mondogatás, végül a cummogás - ez utóbbi egyre kevesebbszer, inkább csak az alváshoz és az elmenetelhez kapcsolódik. A cummogást egyre inkább csak akkor kívánja, ha éhes vagy fáradt.
Kettő körül következik a nagy délutáni alvás, ami ha megszakad, akkor baj van, mert akkor ötkor alszik vissza, és fel kell szegényt ébreszteni fél hatkor, hogy majd el tudjon aludni este. De többnyire ha ketten vagyunk, akkor megint csak két órát alszik, etetéses összebújás, majd lehet hatkor fürdetni. Ez a kedvenc műsora a napból: a nagykádban lubickolhat, hason, háton, nyomkodja magát, kísérletezik a víz felhajtó erejével megtámogatott négykézlábra állásban - csak arra kell vigyázni, ne bólintson bele a vízbe.
Alvás után egy nagyon rövid aktív szakasz következik a kiságyban, forgó és játéknézegetés-tapogatás, és sajnos többnyire csak egy kisebb evés, ezért még tíz-tizenegy körül is etetni kell. Hétkor mindenesetre bealszik a cumiján, ha nyugi van, akkor könnyen, simogatással meg a nagy plüss takaróját az arcához szorítva. Ülök mellette, olvasgatok, amíg Leáék meg nem jönnek.
Éjszaka - hát éjszaka van bőven eszegetés. Az éjfél előtti nem számít, mert még ébren vagyunk amúgy is, de utána fél kettő körül és ötkor is felkel, de van, hogy négykor is. Nem baj, még ez is sokkal kisebb horror, mint Lea óránkénti ébredése volt, no meg most már tudom, hogy hathónaposan mindenképp leszoktatom, nem várok kipurcanásig. Lénánál eleve könnyebbséget jelent, hogy a szárazcumit is a szájába lehet tömködni, ha az evésről le akarom szoktatni, viszont attól megnyugszik, nem ébred fel teljesen, legfeljebb nyünnyög.
