Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Olvasónk, Vierre összefoglalta, milyen hatásai vannak a marihuánának, miért próbálják ki és használják kamaszok ezrei, valamint megnyugtatja az aggódó anyukákat: szerinte nem kell megijedni, ha a kamasz időnként elszív egy-egy füves cigit.
Olvasónk, Vierre összefoglalta, milyen hatásai vannak a marihuánának, miért próbálják ki és használják kamaszok ezrei, valamint megnyugtatja az aggódó anyukákat: szerinte nem kell megijedni, ha a kamasz időnként elszív egy-egy füves cigit. Felhívja a figyelmet a jelekre, amiből megállapítható a marihuána fogyasztása és elmagyarázza, miért lesz valaki napi szintű, rendszeres felhasználó.
"Arra gondoltam, hogy ha már állandó téma a drog, mert mindig előjön, ezt nem tagadhatjuk, akkor rittyentek nektek első kézből egy kis felvilágosítást. Hogy miért? Mert rettenetesen zavarnak a beépült sztereotípiák, illetve a szakemberek által összehordott, technikailag csak megközelítőleg helyes és nagyon gyakran a szakik nyitottságától függően egymásnak ellentmondó álláspontok és információk, és a személyes tapasztalat mindig többet ér, mint ezer szakkönyv. Félre értés ne essék, a kenderblogon az állandó ellenzéket képviselem a múltamtól függetlenül, nem az iránt, hogy mit merre kéne legalizálni, hanem irtózom az önfelmentéstől különböző botor és minden józanságot nélkülöző "érvek" alapján.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a célom nem az, hogy boldog mosollyal bólogassatok, ha a gyerek drogozik. A célom az árnyalás illetve segítek felismerni apró jelekből, ha a srác vagy a csaj tol valamit. Morális vitába még nem is bocsátkozom, nem látom értelmét, de egy rövid felsorolás talán segít helyrepakolni a dolgokat.
Rólam csak annyit, nem keveset drogoztam ifjú titán koromban, nem voltam függő, nem vagyok függő alkat, majd minden cuccot kipróbáltam, a kivétel a heroin és a crack, továbbá elég sok természetes kábítószert. Tehát alapvetően csak a főbb és ménsztrím irányzatokat fogom vázolni. Az én élményvilágom kivétel nélkül pozitív, de nem vagyok fanatikus, valószínűleg ez a ritkábbik eset. Tehát előre szólok, nem szaki és tudományosan igazolt írást nyaltok be most, hanem egy tapasztalati úton megszerzett infóáramlatot.
Nah csajék, vágjunk bele.
Marihuána, hasis:, más néven: fű, spangli, zöld, dzsoint, (joint), dzsodzsa, dzsanga, gandzsa, mokesz, trükkös cigi, mókás cigi, haska, csoki.
Ez a dolog a legtöbb embernek egy misztikus valami, ami után egyértelműen a kokain következik, függővé válik a gyerek, vége a világnak. Általában egy józan életű, viszonylag konzervatív emberben a marihuána illetve a hasis ugyanolyan dráma, mint a szintetikus kábítószer, MIKÖZBEN legitimálja az alkohol és a gyógyszerfogyasztást. Láttam saját szememmel nem egy ellentüntető-archetípust, amikor kint voltam a drogtörvény elleni tüntetéseken.
A marihuána rendszertelen használata az égadta világon semmiben nem különbözik az alkohol rendszertelen használatától. A tüdőt nem a spangli, hanem a hozzákevert dohány teszi tönkre. Az ember belassul, a szenzorikusabb fajta enyhe tudatmódosuláson megy át. Akárcsak három feles után az, aki nem bírja a piát. A szexuális vágy minimálisan nő, de a belassulás miatt az egyén nem válik gátlástalanná. Az a fajta erkölcsi felszabadulás nem tapasztalható, mint amit látunk egy mértékkel részeg embernél. (Azért mértékkel, mert a picsarészeg, beláthatjuk, nem rendelkezik túl sok szexepillel.) A kedély javul, a poénok röpködnek, de jellemzően inkább az ugyancsak beszívottakon röhögnek, mivel érzékenyebbé válnak, egy részeg vagy túl harsány ember zavarhatja őket. Persze egy kis alkohollal vegyítve ez azért lazul. A spangli és az alkohol tömény vegyítése majd’ mindig hányáshoz vezet, de ezt tudják, akik már egyszer elkövették e hibát és csak iszogatnak beszívva.
Én még nem láttam olyat, hogy a fű hatása alatt valaki rámenősen csajozik vagy pasizik, nagyon nem jellemző, mert a marihuána hatása alatt az ember inkább érzékenyebbé válik a durvaságra, arcbamászásra, harsányságra. Nem kedveli. Hosszú távon és rendszeres használatnál, itt konkrétan kiemelném a napi szintű dzsointolást, azonban valóban káros hatások jelentkezhetnek.
Elképesztő memóriaromlás, kommunikációs frusztráltság, szociális frusztráltság. Az ember ritkábban mozdul ki otthonról, nehezebben viseli a hirtelen változásokat, a stresszt. Enyhe paranoia majd’ mindennapos, de előfordulhat erősebb, zavaró paranoia is. Ehhez azonban éveknek, ÉVEKNEK kell eltelnie napi szívással. Olyankor azonban a valós személyiség és a beszívott személyiség helyet cserélhet, akkor érzi magát képben az ember, ha elnyom egy dzsointot. Valójában már a "betépés" sem jön létre, van egy fless, amikor elszívja a cigit, vagy pipát, de igazából az is mindennapossá válik.
És egy lényeges információ. Ahol több éve fennáll a spangli használata napi szinten, ott a közös társaság együtt szívása és együttléte szétbombázhatatlan rituálé. Nem a rituálé rituális értelmében. Nagyon összetartó társaság az ilyen, viszont egy idő után nem biztos, hogy együtt maradnának akkor is, ha nem szívnának. Mert a spangli homogenizálja az embert. A mentális függés megjelenik, létező fogalom ez akkor is, ha egyesek mélyen tagadják. A szorongások realizálódnak. Az reakcióidő megnő. De ez a fajta ember viszonylag ritka. A valóság az, hogy egy egy elpöppentett vicces cigi sem mentálisan sem testileg nem okoz függőséget. Heti egy-két dzsoint nem az a mennyiség, amitől az ember kifordul magából, függővé válik és veszélyes lesz a társadalomra, csak, hogy a tipikus ellenérveket hozzam elő.
A legnagyobb tévhit, hogy a marihuána ad egy olyan nyitottságot, ami után a többi drog már magától jön. Tömegével ismerek olyan embereket, akiknek eszük ágában sem volt a szíváson kívül bármit használni, kipróbálni és irtóznak a szintetikus drogoktól. A spangli ésszel használva nem durvább pár pohár alkoholnál és semmivel sem veszélyesebb annál, nem napi szinten kiváló stresszoldó és nyugtató. Aki hajlamos a tudat módosítására, az előbb utóbb meg is teszi, van, aki alkohol-gyógyszer kombóval (hány jól szituált felelősségteljes felnőtt nyomja ezt suttyomban), vagy bármi mással ami a keze közé kerül. A spangli önmagában nem visz a kemény drogok felé.
Divat. Na, ez kétélű fegyver. Ha valaki rosszul lesz a spanglitól, az nem szív többet. Ez nem az a fajta történet, amit meg lehet szokni. A spangli mindig hat. Ha nem hat, nem jól szívta le az kölyök, vagy nem volt jó a spangli. Én a spangli elterjedt használatát a fiatalok körében a fokozódó stressznek, gyorsuló világnak, a nyomasztó elvárásoknak tudom be. Jó egyet lazítani. Ezért elpöffentenek egy-egy füves cigit. Amelyik gyerek pedig addiktív fajta, annak valóban mindegy, hogy mivel kezdi magát butítani, előbb-utóbb valahogy kikerül a szülői kontrol alól és megteszi, amit meg akar. A másik érv a csordaszellem. Ezzel nem lehet mit csinálni. Közhely, de ahhoz, hogy egy gyerek az ilyen fokú valahová tartozás belső ingerét kialakítsa magában, ott bizony a hátterét kell mindenképp megvizsgálni. Mert a kamasz a közhiedelemmel ellentétben nem hülye. Baromi érzékeny és nyílik a világ felé, de nem hülye. Ha valaki azért kezd el drogozni, mert a haverok is csinálják, ott nem a cucc a hibás, nem abban kell keresni az okokat. Csak sajnos ördögi kör, egy ilyen szituációban mindig más a hibás... csak hogy ne mi legyünk.
Tehát a marihuánával kapcsolatban a tanácsom nem a fanatikus tiltás és szigor, az bármikor kikerülhető és mindig kivétel nélkül a dafke-fokozás felé lendíti a kamaszt. Hanem a gyerek stresszhelyzeteinek csökkentése, a nyomás csökkentése, az iskolai jegyek kevésbé szigorú elbírálása, ha hajlandóak vagyunk szembenézni vele, hogy túl sok külön foglalkozásra írattuk, azok csökkentése, megértés és a biztonság kialakítása, hogy ezt ne máshol keresse. A mai kamaszok majd mindegyike elpöppent egy dzsointot. De az öntudatos kamasz nem is nagyon megy tovább. Csak ott van annak a kialakulásának az esélye, hogy minden nap szívjon már huszon-, harmincévesen, ahol a kezdetekben a zavar a családdal és önmagával szemben mély, ahol az egyén nincs megtanítva a stressz kezelésére, ahol a kommunikációs csatornák nem működnek. És akkor akár pótcselekvésként akár pedig A (nagy A val) cselekvésként nyilvánul meg a mokeszolás (csak, hogy beégjenek a szlengszavak)
Persze aki ma napi szinten szív és már több éve, teljesen természetesnek veszi ezt az állapotot és fel sem merül benne, hogy ő szélsőséges és mentálisan függő. A tagadás nagyon jellemző erre az archetípusra. Így egy heroinistával ellentétben, aki nyilvánvalóan tudja magáról, hogy függ, egy "spanglinista" ezt mélységesen tagadja és nem érzi úgy, hogy sok lenne.
Mit figyelhetsz meg, ha a gyerek szív:
- vörös szem
- lassabb reakciók
- kicsit romló memória
- pipa, cigipapír nála
- zenei stílust szinte már lényegtelen említenem, hiszen most már minden zenei stílus képviselői szívnak, de leginkább még mindig az elektronikus irányzat.
- aluszékonyság
Ha úgy gondoljátok, hogy érdekel titeket továbbiakban a speed, extasy, LSD és a kokain élményvilága és hogy hogyan ismerhető fel, ha a gyerek valamelyikkel él, akkor azt úgyis leveszem a reagokból, a hisztiket előre várom, a kődobálás a lételemem, a botrány sosem ellenségem, lehet bátran kommentelni."
Vierre_
