Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A BBC gyereknevelést segítő műsorai közül az egyik kedvencem a „Honey, We're Killing the Kids”.
A BBC gyereknevelést segítő műsorai közül az egyik kedvencem a „Honey, We're Killing the Kids”. A kissé meghökkentő cím szabad fordításban körülbelül annyit jelent, hogy „Drágám, a legjobb úton haladunk afelé, hogy kinyírjuk kölköket”. Az alapötlet, hogy előzetes családi terepfelmérést követően a műsorkészítők némi számítógépes trükk segítségével a szülők elé varázsolják, hogyan fognak kinézni a gyerekeik 10-20-30-40 év múlva, ha továbbra is úgy élnek, ahogyan eddig: nevezetesen sült krumplit és édességet esznek tonnaszámra, a zöldségeket és egyéb egészséges ételeket még hírből sem ismerik, órák hosszat tespednek a tévé vagy a számítógép előtt, és már attól kifulladnak, ha ötnél több lépcsőfokot kell egyszerre legyőzniük.
A végeredmény természetesen elég csüggesztő: ráncos és szürke bőr, megereszkedett toka és sárga fogak - hogy csak néhányat említsünk. Fontos dramaturgiai elem, hogy ilyenkor gondosan kivárják, míg legalább az egyik szülő - erre leginkább az anya esélyes - könnyekre fakad a szomorú jövőt látva, mire azonnal érkezik a felmentő sereg a műsorkészítők személyében, akik egészséges életmódprogramot javasolnak a helytelen életmód folytán a gyerekekre leselkedő borzalmak kicselezésére.
Az egyik alkalommal a szép, új világ megalapozásaként először is elkísérték a szülőket egy bútoráruházba, ahol mindenekelőtt vásároltak egy közös étkezésre alkalmas asztalt (addig ugyanis egyáltalán nem volt olyan asztal az egész házban, amit kényelmesen körülülhetett volna az egész család), majd segítettek a felnőtteknek kissé félreesőbb helyre cipelni a tévét a nappali közepéről (addig ugyanis ki-ki a fotelban vagy a szőnyegen ülve, tányérját az ölében tartva, tekintetét mereven a képernyőre szegezve költötte el a maga vacsoráját - természetesen öten öt különböző időpontban).
Innen nézve furcsa? Hát igen. Mégsem azért írom le mindezt, hogy újra szörnyülködjek/jünk egy sort a szigetországiak sajátos étkezési kultúráján. Éppen ellenkezőleg, azért jutott eszembe az évekkel ezelőtt látott műsor, mert egy hazai kutatás is azzal a következtetéssel zárult, hogy a magyar családokban is dívik a tévénézés közben vacsorázás - vagy vacsorázás közben tévénézés? - szokása, pedig ez nem tesz jót az étkezés minőségének, egyúttal megfosztja a családot a közös együttlét és a beszélgetés lehetőségétől is, ami végső soron jó út a család széthullása felé.
Kicsit utánanézve a témának kiderült, hogy a mostani hazai felmérés csak ismétli és megerősíti a világ más pontjain végzett korábbi vizsgálatokat, miszerint egy jó hangulatú és nem utolsó sorban egészséges családi vacsora és a tévénézés nemigen egyeztethető össze egymással. Az amerikai dietetikusok szakmai lapja, a Journal of American Dietetic Association már két évvel ezelőtt közzétette egy vizsgálat eredményeit, melyben azt nézték, hogy a vacsora közbeni tévénézés szokása miként befolyásolja, mi kerül az asztalra. Több mint 1300 szülő megkérdezése alapján kiderült, hogy a tévé nélküli estéken gyakrabban fogyasztanak a családtagok gyümölcsöt és zöldségféléket, mint akkor, ha tévénézés közben, mintegy mellesleg lapátolja be mindenki a vacsorát.
Az összefüggést azzal magyarázták, hogy nemcsak az aznapi menü összeállítása kap nagyobb hangsúlyt akkor, ha a szappanopera aktuális epizódja vagy a híradó kiiktatásával, kizárólag az étkezésre és egymásra figyelve zajlik az esti étkezés, hanem a többi családtag is jobban ügyel arra, mit és mennyit eszik. A szakértő szerint a képernyő bámulása közben elköltött vacsora kicsit olyan, mintha mindenki egyedül, a maga kis világába bezárkózva enne, megfosztva önmagát és családtagjait a napi események megbeszélésének lehetőségétől, egyúttal nem ad módot a gyerekeknek egy kívánatos viselkedésminta elsajátítására.
Ja, és hogyan fejeződik be a BBC műsora? Miután a szülők és a gyerekek megismerték és kipróbálták, hogy lehet másként - egészségesebben - is élni, mint addig tették, újabb számítógépes öregítés következik, melynek végeredményeként kétségkívül egyre korosabb, ámde egészségtől és erőtől duzzadó 20-30-40-50 évesek néznek optimistán a jövőbe - és persze a stúdióba meghívott, kellőképpen meghatott és megkönnyebbült családtagokra. A családtagokra, akik ezután kizárólag egészséges ételeket fogyasztanak, répát esznek répával, a gyorsétteremnek még a szagát se bírják, egyszer s mindenkorra leszoknak a nassolásról, rendszeresen sportolnak és kirándulnak, és persze nem néznek tévét vacsora közben… és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
