Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Áldott állapotban, szokták mondani, csak azt nem tudom, kik.
Áldott állapotban, szokták mondani, csak azt nem tudom, kik. Gondolom a férfiak, akik sosem voltak terhesek, vagy a nők, akik még, vagy már nem azok. Mert elméletben a világ leggyönyörűbb állapota, amikor távolba meredő tekintettel simogatja egy nő a gömbölyű pocakját, s látszik rajta, hogy befelé összpontosít, s gondolatban valahol ég és föld között van. Amikor pedig éppen mi vagyunk ezek a nők, akkor ezek a spirituális pillanatok sokkal ritkábbak, mint azt mi, vagy mások gondolnánk, ugyanis általában éppen valami nyűgünk van és szenvedünk. Persze csak titokban.
Mert pont hányingerünk van, gyakorlatilag egyfolytában, egész nap. Ha éhesek vagyunk, azért, ha ettünk, mert hányingerünk volt és muszáj volt harapni egy fél disznónak látszó kekszet, akkor pedig azért. A vicces nevén, reggeli hányinger becsapós jelenség, mert bármikor jelentkezhet, s a hirtelen megváltozott hormonváltozás okozza, ráadásul sokan nem csak az első három hónapban, hanem gyakorlatilag végig küzdenek vele. Néhányan esküsznek rá, hogy egy korty víz, vagy ’uram bocsá’, kóla segít egy ideig, vagy a folyamatos rágcsálás.
Persze az sem mindegy, hogy mit eszünk, s ezzel átvezettem egy következő problémát, a gyomorégést. Ez a nyavalya sem kellemesebb, mint a rókák kergetése, s annak köszönhető, hogy a növekvő méh nyomja a gyomrot és a szívet, ettől pedig a nyelőcső alsó részébe kevés gyomortartalom kerülhet. A távolba meredő kismamának pedig ég, nyom, fáj szegycsonttájékon, néha meg bájosan böfög hozzá. Szakértők szerint a felesleges savat a tej köti le a legjobban, s sokat segíthet, ha nem fűszerezzük agyon az ennivalót, valamint nem eszünk közvetlenül lefekvés előtt. Vannak, akik elkeseredésükben félig ülő helyzetben alszanak, nos, ennél talán valamivel hasznosabb, valamilyen orvos által támogatott savlekötő keresése.
Kevésbé zavaró, inkább kellemetlen jelenség, főleg nyáron, ha a kismama izzad, mint a ló. Ez persze általában csak saját magunknak illúzióromboló, ugyanis természetes jelensége az áldott állapotnak: a felgyorsult vérkeringés a ludas a dologban. Hogy pótoljuk a hiányban szenvedő vízháztartásunkat, igyunk, amennyit csak tudunk, és pihenjünk. Természetesen.
Ami nem lesz nehéz, ugyanis állandóan fáradtak vagyunk, főleg a terhesség elején és a végén. A középső időszakban van némi feltámadás, amikor valóban élvezni is tudjuk a terhességet és majd' kicsattanunk, de ezt hamar feledteti velünk a végkifejlet, azaz az óriási hasunk és mozgáskorlátozottságunk. De hát ne csodálkozzunk, hogy fáradtak vagyunk, hiszen nem csak vagyunk, hanem teremtünk, szervezetünk a színfalak mögött egy új életet hoz létre, mi ahhoz képest egy kis fáradtság!
A már említett megnövekedett vérmennyiség nem csak izzadást, hanem fejfájást is okozhat. Sokan ilyenkor nagyon szenvednek, mert nem terhes állapotukhoz képest, megpróbálják fájdalomcsillapító nélkül átvészelni a dolgot. Segíthet valamelyest a friss levegő a pihenés, ugyanis a tüneteket a fáradtság is okozhatja.
A sok tünet mellett, az izomgörcsök talán a legkellemetlenebbek, amit általában a kalcium-, vagy sóhiány okoz. Aki volt már terhes, pontosan tudja, hogy milyen valószínűtlen az éjszaka közepén üvöltve arra ébredni, hogy a lábunk begörcsölt, ezen pedig nem csak a magnézium segíthet, hanem a lábikra alvás előtti lazító masszírozgatása is.
Ha még a fenti nyavalyák sem elegek (pedig van még bőven ezen kívül is), ne felejtkezzünk el az orrdugulásról, orrfolyásról, orrvérzésről, amitől pont úgy érezzük magunkat, mintha folyton náthásak lennénk, s szintén a hormonok okozzák. De nem csak felül folydogálhat valami, meg kell küzdeni a vizelet-csepegéssel is (növekvő méh nyomása) mondjuk tüsszentés közben. Ha még mindig nem elég, gondoljunk a vécére rohangálásra, mert folyton pisilnünk kell, kakilni viszont nem tudunk, mert a progeszteron hormon lelassítja az izmokat. Ezzel nyerhetünk egy aranyeret is, ha nem iszunk, vagy eszünk elég rostosat, vagy nem mozgunk eleget.
Végül pedig, mivel az aranyértől nem tudunk ülni, a gyomorsavtól feküdni, a hasunktól, bedagadt bokánktól és szétszakadó medencénktől állni, találjunk valami pihentető, vízszintes helyzetet, ami fölöttébb nehéz lesz, mert háton biztosan elnyom a gyerek valamit, amitől megfulladni készülünk, s így lesz ez valamelyik oldalunkkal is.
Talán olvasva is sok ez a rengeteg nyavalya, pedig nem értem a végére. Mégis, sokan szeretnek terhesnek lenni, s általában mindenki örömmel emlékszik vissza kismama időszakára bizonyára azért, mert mégis csak a végeredmény a fontos. Csak azt az áldott állapotot kell valahogy túlélni…
