Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Van abban valami perverz érzés, amikor kint röpködnek a mínuszok, egy üvegfallal elválasztott világban viszont tárt karokkal viháncolunk a vízben.
Van abban valami perverz érzés, amikor kint röpködnek a mínuszok, egy üvegfallal elválasztott világban viszont tárt karokkal viháncolunk a vízben. A wellness, mint olyan, alapvetően ilyenkor nyeri el az értelmét, már ha van időnk értelmezni és egyben megvalósítani a jelenséget.
Forrás: kehidatermal.hu
Az ugyanis, amit gyerekkel az ember művel, általában mindennek nevezhető, csak wellnessnek nem. De legalább vizesek leszünk, ami valljuk be, nagy élmény így télvíz idején, már önmagában is. Legutoljára Gyopárosfürdőről jelentkezett a wellness híradó, most pedig a Kehidakustányban található Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdőbe csempésztük be magunkat néhány röpke órára, hogy beszámolhassunk róla olvasóinknak.
Míg sok családnak több napos kiruccanás és egyben az év egyik vagy egyetlen pihenésre szánt időszaka az ország ezen pontján épült családbarát komplexumot meglátogatni, addig számunkra most a balatoni korcsolyázás után mindössze egy fürdés erejéig jutott a jóból, de ezt tulajdonképpen egyáltalán nem bánjuk. Szerencsénkre a nagymama néhány kilométerre lakik Kehidától, télen kézenfekvő programnak tűnik, hogy a gyerekekkel egy szűk mozinyi összeget költsünk a belépőre. A kétórás ott-tartózkodásunk ugyanis 3.750 forintba került (felnőtt jegy: 1.500,-; gyerekjegy: 750,- 6 év alatt ingyenes) a zöld zónába. A zóna színe egyáltalán nem mindegy. Háromféle jegyet válthatunk, természetesen különböző áron. A zöld karszalaggal az élményfürdőbe és a szabadtéri strandra juthatunk be, a fehér zóna az élményfürdő, termálfürdő és szabadtéri strandot tartalmazza, a piros pedig a fenti összest, plusz a szaunákat. De mit is kapunk a pénzünkért?
Érkezés után azonnal átveszi az ember a „Hű, de klassz helyen is vagyunk” életérzést, s néhány lépcső után boldogan vedlik fürdőruhába, úszógumiba, kispapucsba, vízálló pelenkába, kinek mit diktál a természete. Több időpontot is kipróbáltunk már, a legdurvább a többnapos ünnep középső napja volt (s tiszta víz helyett opálos valami fogadott csak), a legjobb pedig egy sima hétvége vasárnap délutánja. Ha sűrűbb napon érkezünk, gyakorlatilag kis eséllyel találunk magunknak nyugágyat, vagy akár kéttempónyi szabad vízfelületet. Az uszoda fedett részén egy nagyobb vízfelület van, amely kis szigetekkel, pici hidakkal, valamint egy sodró medencével tarkított. A gyerekmedence egy kicsiny külön sarok, s mindössze egy metál csúszdával felszerelt, valamint a térdig érő vízben punnyadó felnőttekkel színesedő zug. Ilyennel a nyáron már találkoztunk Bükfürdőn. Persze nem a bohócok hiányoznak, akik köpik gyermekemre a vizet, vagy néhány elszórt műanyag játék, mert azt még hozhatok is, csak valahogy minden alkalommal hiányérzet gyötört. A gyerek ugyanis öt lecsúszás után rongyol tovább a „nagyobb” vízbe, ahol együtt mászunk, ülünk, négykézláb. Ha már elmúlt tízéves a gyerekünk (vagy közelít hozzá), az egyetlen óriás csúszdával is feldobhatja magát, ami igazán jó mókát jelenthet még a felnőtteknek is.
Ki tudja, hogy a gázhiány miatt, vagy egyéb okból, legutolsó látogatásunkkor majd' megfagytunk. Ez pedig olyannyira kényelmetlenné tette az ottlétünket, hogy alig feledtette velünk, hogy gyakorlatilag évek óta először, simán volt ülőhelyünk is. Ennek csak akkor örültem, amikor még nem voltam vizes, de hát ezt ugye nem lehet elkerülni, így első vízbemerülésem után már nem volt kedvem odafagyni a műanyag ágyra. A gyerekek lilultak a csúszdázás közben és előtte, és sajnos a víz sem volt a „nagy medencében” olyan meleg, hogy kényelmes legyen benne ülni. Úszni ugye esélytelen egy derékig érő vízben, ülni borzongós, így végül örömmel vettük tudomásul, hogy hamarosan lejár a tervezett két óránk.
A főépülettel összekötött kinti nagy medencébe esélyünk sem volt kimenni, maximum, ha búvárruhában vagyunk, annyira hideg volt. Láttunk egy forró vizes medencét a park közepén, de annyira messze van, hogy meg sem kíséreltünk odajutni. A sodró medencét 5 kör után megunta a gyermek, s már régen kinőttek abból a korból, hogy az üvegkalitkában, amit kisgyerekeknek alakítottak ki külön játszórésszel (néhány plüss figura és gyereknyi puha építő kockák) és etető sarokkal, minthogy elszórakozzanak benne.
Ha netán enni és inni is szeretnénk, készüljünk fel a tumultusra, ugyanis a gyorsbüfé rendszerben működő ellátó egység pici, zsúfolt és alapvetően drága. Vagy tűrjük a tömeget vagy viszünk elemózsiát és úgy hárítjuk a víz okozta éhhalált.
Az igazán nagypályás látogatók bizonyára be tudják osztani okosan az idejüket, és amíg apa a habokban pattog a gyerekkel, anya szaunázhat egyet, vagy átmasszíroztatja a testét (működhet fordítva is). Mivel én egyiket sem bírom, értelmét veszti az egész wellnessezés, s nem marad más hátra, mint kiélvezni azt, ami maradt. Fanyalognom pedig igazán nem szabad, nem rossz hely Kehida, csak hamar megunható. Azért megyünk még...
