Ahogy hazaérünk, és Lea rögtön jön, hogy gyömöszöljem ki Lénát a kendőből.
Ahogy ölbe veszi és gügyögve becézgeti (kisfej, kisfej, kishaj, kisláb).
Amikor mellé fekszik és vigasztalja, ne sírj.
Amikor ahogy sírni kezd, szalad hozzám, hogy Hannóca, hallod a Léna kesergését!
Amikor szalad, hogy ad neki jóéjszakát puszit (és ezzel persze felébreszti).
Amikor édesen alszanak egymás mellett (kéthetente tíz percig max).
Amikor Léna keresi Leát a paplan alatt (a kezemből), és amikor Lea előkukucsol, akkor mosolyog a játék közben.
Léna hallja a (kihangosított) telefonban fél évvel idősebb unokatestvére gagyogását és teli szájjal nevet.
Léna Lea fürdőszobai csempematricáit nézi és nevet.
Léna a piros babzsákból néz ki, a napfényt nézi és nevet.
Léna lábfejét gyömöszkéljük és nevet.
Az ujjamat megfogva megnyugszik álmában.
Lea mosogatja Léna lábát a kádban és azt mondja, hogy most azon gondolkozik, ki fogja a kislábát.
Lea átnevezi Lili babát Lénának, hogy neki is legyen egy saját Lénája.
Léna sír, és Lea közli, hogy most én szoptatom meg.
Lea kéredzkedik az ölembe, mert ő is kicsi baba.
Gyereket cserélni Pozsival.
Ezek a jó pillanatok.
