25.hét Brékó brékó, Balatonfüred jelentkezik, ahol életemben először egy wellness hotel áldásait élvezhetem egy hosszú hétvége erejéig.
25.hét
Brékó brékó, Balatonfüred jelentkezik, ahol életemben először egy wellness hotel áldásait élvezhetem egy hosszú hétvége erejéig. Mert míg a többiek kisautót, vonatot, babát vagy szobainast kértek karácsonyra ajándékba, én egyetlen szót, írtam a kívánságlistámra: PIHENÉS. És lám, a csoda megtörtént. Lógatom a lábam gondtalanul egy hatalmas, üres medence partján, és hónapok óta először nem azon agyalok, hogy mi legyen a holnapi ebéd, mikor intézzem a bevásárlást vagy hogy hogyan vegyem rá a Micit, hogy ne a vékony “táncos” szoknyájában és zokniban akarjon a játszóra menni vastag nadrág helyett.
Nem, nekem most erre nincs időm, mert a Lackó percenként újabb és újabb trükkökkel kápráztat el, hol maga előtt, hol maga mögött dugja ki a lábacskáit a vízből izgatott “Idenézz, Mami!” felkiáltásokkal, hol karúszóban ússza végig a felnőtt medencét, míg Mici elolvadt papája nyakában csimpaszkodva sikoltozik a medencében, vagy pipiskedve pacskolja a vizet kis rózsaszín fürdőruhájában, nagyon édes, mindjárt megzabálom.
Szóval afféle terhes-mami-wellness ez, két rakoncátlan kölökkel, és egy mami-minden-kívánságát leső férjjel, akire igazából a hétköznapokon sem lehet igazán panasz, de most igazán kitesz magáért, hogy ez a pár nap tényleg rólam, azaz (ekkora hassal már jár a királyi többes) rólunk szóljon.
Nagyon ránk fért a pihenés, mert mostanában Félgyerkőccel eléggé túlhajtottuk magunkat. Így utólag töredelmesen bevallhatom, nem akartam tudomást venni arról, hogy igenis, hétről-hétre kevesebbet bírok. Valami furcsa “majd én megmutatom” dac munkált bennem, és nem, nem akartam lejjebb tenni a lécet, nem akartam reagálni testem hibaüzeneteire. Mert azok persze jöttek, hiába akartam szuperanya egómmal felülkerekedni megváltozott igényeimen. Egyre többször éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, és több kellene a napi hat-hét óra alvásnál. Persze, majd…majd holnap kipihenem magam.
Rendszeresen fájdogált a méhem, de azt gondoltam, ezt biztos csak a gyerkőc növekedése okozza. Elkezdtem újra émelyegni esténként, ez persze a hormonok játéka, az arcbőrömre telepedett rengeteg pattanással és piros folttal együtt. Szóval mindenre van magyarázat, és tök jó, ha a következtetések helyesek, de érdekes, itt két nap alatt minden egy kicsit jobb lett, és például a hasfájás totál eltűnt.
Mert itt most minden más, hiszen szépséges bálnatestem a vízben, mint természetes közegében súlytalanul lebegve szeli át meg át a medencét, néha belecsusszan a jacuzziba is, az apartmanban jó meleg van, és a főzés-mosás-takarítás triumvirátusa sem rám hárul, mi több, a gyerekek körüli teendők sem bokrosak, lévén, hogy eléggé lefoglalja őket a fürdés meg a papájuk.
És ha még a korimat is megtaláltam volna, akkor az én mesém is tovább tartott volna, mert orvosi engedéllyel jégre is vihettem volna Félgyerkőcöt, bár így utólag belegondolva lehet, hogy mindnyájan jobban jártunk ezzel a verzióval, megspórolva az utókornak többszáz kommentnyi helyet ami a “micsodaanyának” járt volna. Azért a csúszkálást így sem tudtam kihagyni...
Panzej
