Minden anya olyan szülésről álmodik, amely gyors, kevés fájdalommal jár, szövődménymentes és a végén egészséges kisbaba jön a világra. Gyöngyvérnek szerencséje volt, szülésénél minden úgy történt, ahogy a nagy kívánságkönyvben meg van írva. Lehet irigykedni! Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Veszélyeztetett terhesként két héttel túlhordtam a fiamat. Már mindent "házi módszert" megpróbáltunk, hogy végre kicsalogassuk a srácot. Végül a doki azt mondta, hogy másnap reggel 8-kor császározunk, mert már túl nagy a baba és biztosan nem tud magától megszületni. Na erre összekapta magát és aznap már nem tudtam elaludni. Mondtam a férjemnek, hogy szerintem szülünk.
Visszakérdezett:
- Fáj?
Válasz:
- Nem.
Viszontválasz:
- Akkor nem szülünk.
Két óra körül nagy nehezen rászánta magát és elindultunk a kórházba, de a fenti beszélgetés útközben még többször megismétlődött. Megérkeztünk a kórházba, ahol mondták, hogy valóban megindult a szülés. Leültünk egy csendes sarokba és vártunk. Néha keményedett a hasam, de nem fájt. Mellettünk több kismama vajúdott félelmetes fájdalmakkal, aggódva szemléltük.
Fél 6 körül megkérdeztem, a dokit, hogy én mikor fogok ott tartani, mint ők? Nevetett és azt válaszolta, hogy rég túlvagyok rajta. 6-kor elfolyt a magzatvíz, onnantól tényleg fájt, de nem volt halálos és két óra múlva kezünkben volt szép nagy gyermekünk, aki elsőre kiugrott a 45 kg-os mami hasából. Mindenkinek ilyen szülést és ilyen babát kívánok!
Gyöngyvér
