Viki nőgyógyásza a 38.
Viki nőgyógyásza a 38. héten utazott el egy hétre Tunéziába, majd amikor hazajött és a kismama megnyugodott, hogy most már akár szülhet is, beteg lett. Bendegúz azonban jó kisfiú volt, megvárta, amíg a doktor bácsi meggyógyul és csak akkor született meg. Akkor viszont gyorsan. Szeretnéd megosztani olvasóinkkal szüléstörténeted? Küldd el nekünk erre a címre!
Bendegúz szombaton bújt ki a pocakomból. 51 cm-vel és 3200g-al jött a világra. Persze az orvosok előtte 3600-3800 grammos babáról beszéltek és a 100-as bpd-vel sem vigasztaltak. Tehát elég nagy volt az izgalom a szülés miatt.
Az orvosom a 38. héten mondta, hogy 1 hétre elutazik nyaralni Tunéziába, de mivel én rendes kismama vagyok, meg fogom várni. Így is lett. Kihúztuk a 39. hetet, de minden nap azon izgultunk, most még ne jöjjön. Vasárnap aztán a nagyinál a családi ebédnél ez volt a téma, az orvosom Tunéziában nyaral. Nagynéném viccesen megjegyezte, hát ott biztos összeszed valami egzotikusat és nem lesz még 1 hétig. He-he-he. És tényleg.
40. héten mentem NST-re, ahol amikor aláírásra került a sor, mondta a szülésznő, hogy a doktor úr beteg, nincs a héten. Hát itt már elszakadt a cérna, kétségbeestem, nem akarom még 1 hetet bent tartani!!!
Október 24 volt a nagy nap dátuma. Ismét NST-re mentünk reggel a férjemmel, ahogy kell. A baba nem akart mocorogni, az ügyeletes orvos pedig mondta, hogy csomagot fel a kocsiból mert én maradok, apa egyedül megy haza. Csomag felhoz, de az osztályon nincs több hely ezért a vajúdóban kell töltenem a napot.
Egész nap imádkoztam, meg ne szüljön valaki, mert nem vagyok képes végighallgatni. Este 8-9 körül költözhettem fel a 2. emeletre. Fürcsi, egy kis pletykalap-olvasás, rejtvényfejtés, alvás.
És akkor felébredtem, 01:00 volt, valami megtekerte a dolgokat odabent. WC papír felkap, irány a WC, mert hát kakilni kell. Igen, de nem jött semmi. Vissza az ágyba, egy kis daldúdolás, alvás, dehát megint fáj. Irány a WC, most biztos kijön aminek ki kell. Hát nem. Séta a folyosón, majd elmúlik, az ügyeletes szülésznő kérdezte van e valami gond.
Á semmi, csak egy kicsit fáj a hasam. 01:23-kor visszafekvés az ágyba. 01:28-kor fáj. Irány le NST-re. És igen, szülünk, csak erre nem gondoltam. Telefon apának. Szülünk!!! Igen?? Na az szuper, hangzott a válasz. Azért bejössz ugye? kérdeztem, mert elég álmos hangja volt. Persze indulok.
Fáj-fáj-fáj. Mikorra lesz baba? - kérdeztem. Hát kismama első szülő nő, teljesen zárt, C3000-el vették fel, ha meglesz délre az már jó, biztattak. De nekem nagyon fáj! - mondtam, ezt délig ki kell bírni??? Igen, kismama.
Vizsgálatra fel, éppen hogy talán valamicskét nyitva vagyok, mondta a szülésznő. Felhívta az ügyeletes orvost, hogy vizsgáljon meg ő is. Mire felért a doktornő a földszintről az elsőre és megvizsgált, közölte bő 2 ujjnyi. Szombat van, talán meggyógyult az orvosom, telefon. És igen, hála az égnek, elindult. Addig beálltam a forró zuhany alá, apa is úton van, nem lehet gond.
02:00-ra bent volt az orvosom és a férjem is. Újabb vizsgálat. Leesett állak, bő 4 ujj, eltűnt a méhszáj. Irány a szülőszoba. Még egy két fájás erejéig a férjemtől kaptam hátmasszázst, aztán felfeküdtem és nyomtam. Nem némán, nem mosolyogva, zöld kórházi ronggyal a számban, a másik fele vizesen a homlokomat hűtötte. A férjem viccesen megjegyezte két fájás között, jó lenne, ha sietnék, mert lassan fizetni kell a parkolásért. Nem tudtam értékelni.
Az orvos megnyugtatta, apuka hétvégén ingyen van. Mikorra lesz kint? - kérdeztem. - 3-ra babáznak - jött a válasz. 3-kor nézem az órát. - Doktor úr 3 óra, hol a gyerek??? Mosoly. - Nyomjon anyuka, ne az órát nézze! Villant a tű, suhant az olló, az utolsó oxitocin inekció a vénába. 03:04 perckor pedig kibújt Bendegúz.
Viki
