Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
13.
13. hét
Éppen tépik egymást a kádban. A Lackó cselesen valami kerék nélküli kisautót próbál a Micire rátukmálni, "elcserélni" a Mici ép rózsaszín autójáért. Tompa puffanások, hangzavar. "Mamííí!!" Nem, nem megyek be. Majd ha vér folyik.
Tulajdonképpen hihetetlen mákom volt. Utólag bevallhatom nektek, nekem az első ultrahang így harmadszorra abszolút arról szólt, hogy vajon hány buksi figyel a hasamban. A hajmeresztő gondolat akkor hasított belém, amikor ultrahangra menet zöld fejjel ültem a buszon, és aggódva azt lestem, mikor száll fel és áll mellém tüntetőleg egy öreg néni, akinek én inkább átadom a helyemet, minthogy elkezdjek magyarázkodni, aztán lesz, ami lesz. Szóval miközben a felszálló közönség ráncait számolgattam, elgondolkodtam, mégis hogy lehetek ennyire rosszul? A Lackóval el sem hittem, hogy létezik terhesség alatti émelygés (biztos csak hisztis nők találmánya), aztán Micivel azért belekóstoltam egy kicsit, na de ez, ez ami most van...! És ekkor jeges rémület markolt belém: biztosan ketten vannak!
Mire leszálltam a buszról, már azt is kisakkoztam, hogy persze lányok, hiszen a Micivel volt ilyen szagundorral összefüggő hányinger. A klinika kapujához már igazi pánikhangulatban értem. Kettő még csak-csak, de mi lesz velem, ha HÁRMAN vannak?? Majdnem leestem a lépcsőn. Az asszisztens a kartonozóban komolyan aggódott: "Nem ül le? Nem kér egy pohár vizet?" Nem, nem kérek semmit, hagyjatok, illetve dehogynem, hol az az orvos, tegye már a dolgát, hadd lássam, hány feje van, három, NÉGY??
Rövid várakozás, rendelőbe be. Doki kedves, igyekszik. "Rosszul van?" Türelmetlenül fixálom a monitort,- "Igen, állandóan," - úgy érzem felkészültem mindenre. Öten már csak nem lehetnek.. Ha sejtené, milyen fontos kérdés marcangol belülről! "Örüljön neki. Dolgoznak a hormonok" folytatja az orvos megnyugtatóan, én pedig már nem is reagálok. Ez is csak férfi, úgysem fogja soha megérteni, milyen az, amikor hónapokig rókákkal és barátaikkal van összezárva az ember.
Aztán egyszer csak kitisztul a kép, és ott rugdalózik Félgyerkőc, magányosan és szemrehányóan, hogy miért zavarjuk, neki dolga van, és ha nincs, hát akkor sem illik ilyen nyilvánvalóan beleskelődni az ablakon.. A többit meg már tudjátok, 29 mm. stb. Most pedig megyek, és kihalászom a fiatalokat a kádból. Ahogy elnézem, egy még pont el fog férni mellettük.
Panzej
