Abigének alvásproblémái vannnak, nekem meg csak simán problémáim, - ezzel.
Abigének alvásproblémái vannnak, nekem meg csak simán problémáim, - ezzel. Úgy érzem nem tudom már kezelni a helyzetet, néha teljesen kiakadok, hiszen nem szoktam meg. Abigél tíz hetes kora óta nagyszerűen alszik, különösebb nyomás nélkül alakított ki egy napirendet, és probléma nélkül feküdt le napközben mindig ugyanakkor, nekem meg csak annyi dolgom volt, hogy ne zavarjam össze a napját. Egyszer csúszott egy kis hiba a szuperalvásba, amikor már nem szendergett el többé este a cicin, erről be is számoltam, de aztán ez is megoldódott.
Most azonban Abigél egyszerűen napközben nagyon nehezen, és főleg kiszámíthatatlanul alszik. Van, hogy ötször is berakom a kiságyba, mire elalszik, és amikor már épp megadom magam, hogy oké, nem kell délelőtti alvás, akkor tuti beájul reggel fél tízkor a padlón. Másnap azonban hiába próbálom lerakni, kettőig nem alszik. Ráadásul gondolom nem túl jó taktika ki-be rakosgatni állandóan a kiságyba, mert igen hamar komolytalannak fog tűnni a dolog. Nem kell aludni, anya majd úgyis jön és kivesz.
Amúgy tényleg nem erőltetném a dolgot, de láthatóan nagyon fáradt, dörzsöli a szemét, nyűgös, lefekszik a padlóra, le-le csukódik a szeme, lecsuklik a feje az etetőszékben. De mihelyt beviszem az ágyába, már pattan is fel és esze ágában sincs aludni. Nem sír, csak játszik, dumál a macival, húzogatja a takarót, ütögeti a falat meg az ágytámlát. Én meg egyre nehezebben viselem, hiszen az egész nap akörül forog, hogy mikor fog vajon Abigél aludni. Tervezni, előre programot szervezni nem lehet. Egy idő után persze megunom, kihozom, és kezdődik az egész elölről.
.jpg)
Ezzel párhuzamosan az esti elalvással is gondok kezdtek lenni, minden este keservesen sírt. Én meg álltam értetlenül, mi van, most visszatértünk az újszülöttkorba, vagy mi? És mégis mit csináljak? Eddig aludt, most teljesen ugyanolyan körülmények között nem alszik. Utánaolvastam a témának, de semmi ötletet nem találtam a szakirodalomban, végül kipróbáltam hogy este nyitva hagyom az ajtaját, hogy a másik szobából beszűrődjön a fény. Azóta újra egyedül, nyugodtan alszik el, döbbenetes volt a felismerés, lehet, hogy Abigél fél? Mindig sötétben aludt el, sőt csak úgy, azért volt mindig behajtva az ajtó, most pedig fényt igényel. Persze olvastam, hogy a gyerekek előbb-utóbb elkezdenek félni a sötéttől, de azt hittem, ez később érkezik, nem 10-11 hónapos korban.
És látom rajta, hogy a járástól is fél. Áll a lábán sziklaszilárdan, kinéz valami dolgot, amit el akar érni, és többször lendületet vesz, hogy elinduljon, de végül nem mer. Inkább leereszkedik, és négykézláb közelít. Csak akkor indul el, ha hirtelen meglát valami nagyon érdekes dolgot, mondjuk egy kutyát, és nem érdekli semmi más. A rekord továbbra is négy lépés, ezt még nem szárnyalta túl. Lehet hogy ez zavarja meg az alvását is? Nem tudom, pedig jó lenne érteni.
