Naplónk második oltását egy kalap alá vesszük a harmadikkal és a negyedikkel, hiszen ugyanazon oltóanyagokról beszélünk, két alkalommal emlékeztető jelleggel.
Naplónk második oltását egy kalap alá vesszük a harmadikkal és a negyedikkel, hiszen ugyanazon oltóanyagokról beszélünk, két alkalommal emlékeztető jelleggel. A következő oltás tehát, amit a gyermek két hónapos korában kap, a DTPa, Hib, IPV oltás , ami a diftéria, szamárköhögés, tetanusz elleni védelmet nyújtja (DTPa, Magyarországon 1954 óta kötelező), valamint a Haemophilus influenzae b elleni oltóanyagot tartalmazza, plusz a gyermekbénulás elleni vakcinát. A 2005. október 31-e után születettek az újfajta Infanrix- IPV+HIB vakcinát kapják térítésmentesen. Ezzel az egy (vagyis három alkalom/egy ) szúrással gyakorlatilag közel fél tucat olyan betegségtől óvtuk meg gyermekeinket, amibe nagyanyánk korában illett belehalni, s sokan meg is tették.
Például a diftériába, ami egy olyan betegség- közismertebb nevén a torokgyík-, hogy az általa termelt toxin a felső légutakban lepedékes (álhártyás) gyulladást okoz, s súlyos esetben szűkíti, elzárja a légutakat és fulladáshoz vezet. További szövődménye a szívizomgyulladás és légutak bénulása. A diftéria-antitoxin 1895-ben került forgalomba, s 1940-től kombinálták a tetanusz és a szamárköhögés elleni oltóanyaggal. Ennek ellenére, az 1990-es évek közepén diftériajárvánmyok törtek ki Kelet-Európában, s számos esetben a megfelelően beoltott személyek kapták meg a betegséget.
A szamárköhögés baktérium okozta fertőző betegség, mely húzó köhögési rohamokkal jár (akár napi 30-40 rohammal). A betegség hosszú lefolyású, akár egy hónapig is eltarthat, s a rohamok oxigénhiányhoz is vezethetnek, ami görcsrohamot okozhat, s halált. Egyes szakértők szerint ez az oltóanyag is felesleges plusz a gyermekek részére, hiszen a halállal végződő megbetegedések száma magától csökkent az oltás bevezetése előtt (1940). Ráadásul az immunitás nem tartós, a betegségre való hajlam 12 évvel az oltássorozat után elérheti a 95%-ot is. 1994-ben a Journal of American Medical Association közzé adta azt a kutatási eredményét, melyben leírja, hogy azok között a gyerekek között, akik DiPerTe oltást kaptak, ötször gyakrabban fordult elő asztma. Ezt az eredményt 2000-ben is megerősítették. A szamárköhögés elleni védőoltás jó hírét azon kutatás eredménye is rontotta, amely a bölcsőhalállal hozta összefüggésbe, miszerint hétszer nagyobb a valószínűsége az oltás utáni három napban. Vegyük azonban figyelembe, hogy a megmagyarázhatatlan légzéskimaradás amúgy is ebben az időszakban a legvalószínűbb, s a vakcina pedig mindentől függetlenül pont ekkor kerül beadásra.
A tetanuszt, vagyis merevgörcsöt is toxinok okozzák, s nem fertőző betegség. Testbe vágott, vagy szúrt seben keresztül jutnak be a szervezetbe a talajról, porból, vagy trágyából a tetanuszbaktérium spórái, de csak oxigénmentes környezetben szaporodnak. A betegség első tünetei a szájkörüli izmok görcse, majd ez az állapot fokozatosan lefelé terjed. A tetanusztoxoid oltóanyag 1933 óta van forgalomban, Magyarországon 1941 óta kötelező.
Az IPV a járványos gyermekbénulás elleni védőoltás, ami fertőző betegség és a bélcsatornában élő vírus okozza. Súlyos esetben a vírus megtámadhatja az agy idegsejtjeit és a gerincvelőt, de betegségek egész sorát előidézhetik (agyhártya gyulladás, torokgyulladás, májgyulladás, stb. Néhány betegnél idegrendszeri szövődmények lépnek fel, izomgyengeség, súlyos esetben a légutak bénulása miatt, halálos kimenetelű is lehet. Magyarországon az 50-es években volt a betegség járványszerű, de napjainkban is kell rá számítani, hiszen behozható a betegség olyan országokból, ahol az oltás nem kötelező. Az oltást ellenző szakértők azt állítják, hogy a gyermekbénulás a vakcina nélkül is csökkenő tendenciát mutatna, ráadásul a bénulással járó poliomyelitis gyakran pont az oltás helyén kezdődik. Régen Sabin-cseppek formájában, szájon át adták be.
A Hib oltóanyag a Haemophilus influenzae b ellen kerül beadásra. A Hib baktérium nincs összefüggésben, nevének ellenére a sima influenzával, agyhártyagyulladást, tüdő- és torokgyulladást okoz.
Csaknem minden oltás után jelentkezik valamilyen minimális oltási reakció, ez függ a beadott oltóanyag mennyiségétől, típusától, valamint az oltó orvos technikájától. Leggyakrabban az oltás helyén találkozunk fájdalommal, gyulladással, duzzanat, ez egy-két nap alatt elmúlik. Ezen borogatással, gyulladást csökkentő krémekkel segíthetünk.Általános reakciók az oltottak 20-50 százalékában jelentkeznek az oltást követő 24-48 órán belül: láz (38 fok körüli), étvágytalanság, kedélytelenség, csecsemőkön néha átmeneti enyhe diszpepszia (gyomor működési zavara) formájában.
(forrás: Nemzetközi Oltóközpont: OLTINFO; Neil Z. Millen: Védőoltások)
