33.
33. hét
A terhesség első alapszabálya: ha azt mondják, hogy hátulról nem is látszik rajtad semmi, ne hidd el! Ezt nem én találtam ki, valahol olvastam, de szerintem nagyon vicces. És igaz! Akármilyen vékony valaki, a dereka csak eltűnik, a lába vizesedik, és a csípője meg horizontálisan szétcsúszik, és olyan lesz, mint egy Duplo figura lába, ilyen: ׀ˉˉˉˉˉˉ׀ És ha mégse, vagy ha Heidi Klumról van szó, lefogadom, hogy még ő is hülyén járt, azzal a különös, trampli totyogással, ami félreérthetetlenül jelzi, hogy egy pingvin vagy egy terhesnő megy előttünk.
És ez csak a külcsín. Tüneteim egyre súlyosbodnak. Gyomrom mogyorónyivá zsugorodott, és ha délelőtt 10 után eszem valamit, éjjel refluxom lesz. A Rennie ízétől már megőrülök. Na és elkezdtem vizesedni. Szerencsére eddig sem voltam egy bokaistennő, úgyhogy nem akkora a csalódás, de el tudom képzelni, milyen érzés lehet csinoslábú kismamáknak. A zinternet ráadásul annyi hülyeséget mond, hogy ne igyak annyit (ahha, tegnap éppen 36 fok volt árnyékban), vagy tartsak gyümölcsnapot (egy terhesnő? persze…), viszont a dinnyeféléket kerüljem, meg egyáltalán a vizes dolgokat. Sószegény diétát is mond, talán abban van valami. Majd ha visszamegyek a Városba, elmegyek egy kismamamasszázsra, ami kifejezetten a vizesedés ellen irányul, de csak ha van olyan mókás asztala, aminek egy nagy luk van a közepén a hasnak.
Nem kapok levegőt, többen észrevételezték, hogy lihegek a telefonban beszéd közben. Rémálmaim vannak, de az még a jobbik eset, mert azt jelenti, hogy alszom. De simán forgolódom 2-3 órákat is éjjel ébren, az nagyon idegesítő. Talán a természet készít elő az éjszakai szoptatásra?
És minden olyan, de olyan kényelmetlen! Az ülés, a fekvés, a nadrág, az élet! A fiam cipőjét nem tudom bekötni, ha az ölembe ül, de ez még csak hagyján, mert a sajátomat se. Mindent leejtek, de nem tudok lehajolni érte. Ki vagyok szolgáltatva a környezetemnek. A pasim mondjuk nagyon rendes, egy ideje fényesre nyalja a fenekemet. Persze szánalomból, ami nem annyira szexi egy férfi-nő viszonyban, de ez már a legkevésbé se érdekel. A háztartás szalad, de itt megint visszautalnék a vizes boka-szindrómára, vagyis senki nem csodálkozik, de az análisan fixált rendmániás háziasszonyoknak ez is biztos szörnyű lehet.
Az egyetlen jó a héten, hogy úgy tűnik, van neve a bébinek. De nem árulom el, majd jövő héten.
