Lépjünk egy picit túl a szülésen, s a magunk nyavalyáján, hiszen már három hete történt az egész, úgyis kezdünk helyre jönni, s csak ritkán érezzük magunkat egy katasztrófa túlélőjének.
Lépjünk egy picit túl a szülésen, s a magunk nyavalyáján, hiszen már három hete történt az egész, úgyis kezdünk helyre jönni, s csak ritkán érezzük magunkat egy katasztrófa túlélőjének. Fókuszáljunk a babára, ugyanis napról napra helyesebb, gömbölyödik, formásodik, határozottan kisbaba formája van már. Hol van már a kezdeti öregember fizimiska, a szottyadt bőr alatt jócskán van husi, gyarapodnak a kis hurka-gyűrűk a csuklónál és a lábon is. A szemeit ha kinyitja - s egyre gyakrabban tartja tartósan nyitva bandzsítás nélkül- már nem csak ufó nézése van, hanem érzünk benne egy kis célirányt is, de 30 cm-nél messzebbre még nem lát tisztán. Éppen ezért, dugjuk a fejünket hozzá közel, ha gügyögni akarunk (akarunk?), mert már jól megnéz minket. Sőt, ha arcot lát, határozottan megnyugszik.
Lassan már azt is megtudjuk, hogy milyen fából faragták a gyerekünket. Ha mákunk van, akkor nyugisabb darabot dobott a gép, ha nem, akkor már most érzékeljük, hogy a baldachin alatt egy igazi sajtkukac tekereg. Hiába várjuk azt, hogy a babánk majd órákat durmol egyhuzamban, legnagyobb döbbenetünkre alig alszik, pedig nekünk mindenki azt ígérte. Akiknek pedig nagykönyv szerint alszik és eszik a babája, most rebegjen el egy csöndes imát hálája jeléül.
Persze ez a tekergés és szenvedés közel sem biztos, hogy az izgága természetétől van, ugyanis lehet, hogy egy pocakfájós babánk született, ami egyrészt nagyon rossz neki, másrészt nekünk is. Ott egy tekergős kis csomag, aki szemmel láthatólag nagyon szenved, húzogatja a lábait nyög, röfög és sírva gázosít. Ilyenkor több kört is futhatunk, a gyengéd masszázstól és tornáztatástól kezdve, a köménymagos teáig és a különböző hasfájást csökkentő, orvos által felírt készítményekig (ezek 6-8 hetes kortól adhatóak). Sokat segíthet, ha rendesen megbüfiztetjük, s figyelünk arra, hogy a szopás közben minél kevesebb levegőt nyeljen (muhaha, ez aztán a jó tanács). Sok babának határozottan segít, ha hason van, ezt is érdemes kipróbálni.
A harmadik hétre a legtöbb babának már leesett a köldökcsonkja, így ismét egy parafaktorral kevesebb van, miszerint vizes lehet-e vagy nem, vérezzen avagy inkább nem és hasonló nyalánkságok. Még nagyon sok reflexe működik, ha az ujjunkat beletesszük a tenyerébe, erősen belekapaszkodik. Néha csak úgy, hirtelen kitárja a karját és nagyon megriad, ha valami inger éri, ez a Moro-reflex . Hogy okosodjunk egy picit, tudjuk meg, hogy mi is ez: Ez az első reflex, ami már az anyaméhben kialakul az 5. héten, vészjelző és életmentő szerepe van. Két fázisból áll, s a szakértők szerint a bölcsőhalált az okozhatja, ha a két fázis között fennakadás keletkezik és a kilégzést egy másik reflex gátolja. De mi ezen ne aggódjunk, a babánkkal nem lesz semmi baj!
Velünk is történik egy kis változás, kiszabadulunk a lakásból, ugyanis, ha az idő engedi, a második héttől kivihetjük a csemetét a levegőre. Bizony! Elő a fésűvel és a sminkkészlettel, préseljük bele magunkat egy sátor méretű ruhába, mert nagy esemény elébe nézünk, eljutunk akár a lakásunktól 100 méterre található vegyes kereskedésig is.
S ugyan kis lépésekkel haladunk előre, ha nagyon szerencsések vagyunk, talán meg tudunk nézni egy híradót is egészben a nélkül, hogy belebólintottunk volna. Mi viszont ne aggódjunk, hiszen éjjel újult erővel vizsgálhatjuk a szomszéd ablakát, hogy vajon miért ég nála a villany hajnal 4-kor, ugyanis biztosan ott szoptatunk majd üveges szemekkel, továbbra is 2-3 óránként. De legalább már ez olyan, amilyennek elképzeltük, kicsit sem fáj.
