A legendásan rossz román utak szerencsére sokat javultak, sőt, a minőséggel tulajdonképpen nincs is semmi gond, inkább csak az autópálya totális hiányával. Egész Erdélyen egysávos úton, és nagy részt lakott területen kell végigvezetni, ami gyerekkel nem egy nagy élmény, és ezen vajmi keveset enyhít a szép táj. 
Mi gyerekkel, megállásokal végül 12 óra alatt értünk Marosvásárhelyre, érdemes tehát megaludni Nagyváradon, vagy Kolozsváron, vagy talán még érdemesebb repülővel menni Marosvásárhelyre, (a fapados egyáltalán nem drága), és ott esetleg autót bérelni, hogy tudjunk kirándulni.
De Erdély azoknak is tökéletes nyaralás lehet, akik nem akarnak utazgatni, csak egy helyben pihenni. Szováta erre például tökéletesen alkalmas, nem csak szép helyen van, de a strand is tökéletes. A Medve-tó június közepe körül nyit ki, de mellette a kisebb Mogyorósi-tó már májustól nyitva van. A Medve-tó ugynevezett heliotermikus sós tó, vagyis a benne lévő tömény sóréteg miatt magában tartja a nap melegét, a víz kicsit olyan, mintha az ember a tengerben úszkálna. A strandbelépő pár száz forint, ami nem terheli meg annyira a pénztárcát, mint az itthoni strandok, a tó és a stand tiszta és gusztosos, öltöző kabinokkal, napozókkal. A tó szélében egy külön kis félméteres medence van kialakítva a babásoknak, a víz nagyon kellemes, már most 26 fokos volt.
Szovátán szinte bárhol meg lehet szállni, minden házban van kiadó szoba, de vannak panziók, kisebb szállodák, és a nemrégiben felújított, négy csillagos Danubius hotel, kilátással a tóra. Utóbbiban egy szoba 100 euró körül van, a házaknál természetesen sokkal olcsóbb minden, mi egy 3 szobás házat béreltünk, gyönyörű kerttel, fejenként 2500 forintért. Szovátáról 1-2 óra autózással be lehet járni Székelyföldet, közel van Segesvár, a Gyilkos-tó, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Korond, Parajd, a Hargita és még sorolhatnám. Tény, hogy a mellékutak még mindig borzasztó állapotban vannak, a kevésbé frekventált, úgynevezett eldugott helyekre gyerekkel nem ajánlatos elindulni, hiszen legtöbbször még aszfaltút sincs. A főúttól Bözödújfalura vezető 6 kilométeres utat például több, mint fél óra alatt tettük meg, de volt, ahová el sem jutottunk, vissza kellett fordulni, mert féltem, hogy beragadunk, vagy leesik a gyerek feje. Ha tehát ilyen kirándulásokat tervezünk érdemesebb terepjáróval, vagy Daciával menni.
Babakocsizni a városokban lehet, de összességében érdemesebb kenguruzni. Mi kenguruval elég jól bírtuk a 8 kilós gyereket, neki különösen jó volt, mert ebben kifelé is tud fordulni, de egy háti hordozó nyilván még jobb megoldás. Esőkabát kötelező, mert Erdélyben gyakorlatilag bármikor eshet.
Románia még mindig jóval olcsóbb, mint Magyarország, beleértve a benzint és a kaját is. A boltban szinte mindent meg lehet venni, a piacokon pedig szinte hihetetlenül olcsón jutunk friss zöldséghez, tejtermékhez, házi sajthoz. Mivel nagyon jók az alapanyagok, éttermekben is mindig jókat lehet enni, és érdemes friss halat is kérni.
A gyereknek hatalmas kultusza van Erdélyben, a magyarok és a románok körében is, Abigélt mindenki megcsodálta, és pénzt sem fogadtak el érte, sem a szálláson, sem a strandon. Maga a hely viszont nem tipikusan bababarát, pelenkázót a debreceni McDonald’s-ban láttam utoljára, de ennek vannak előnyei is, azt hiszem már gyakorlatilag bárhol tisztába tudom tenni a gyereket. Etetőszéket sehol nem láttunk, még olyan tipikusan németek által uralt turistahelyeken sem, mint Segesvár, étterembe ezért érdemesebb babakocsival menni. A boltokban mindent lehet kapni, sőt, több mindent és jobb minőségűt, mint itthon, ezért is volt furcsa például a bébiételek teljes hiánya. Még a székelyudvarhelyi CBA-ban is csak három darab volt, csillagászati áron. Emellett még gyógyszertárban lehet bébiételt kapni, de kizárólag Nestlé-t, mint ahogy pelenkából is kizárólag Pampers volt, pedig futottam egy pár kört. Ezekkel a termékekkel tehát nem árt előre készülni. Minden más kapható, elérhető, az emberek kedvesek, a levegő tiszta, a hegyek magasak, irány Erdély!
