Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sokat vitatkoztunk már itt a Porontyon is, hogy mennyire jó egy gyereknek, ha fenyítve érzi magát, azaz mennyire nem jó, de akadnak páran, akiknek kell valami, amivel levezetik a feszkót.
Sokat vitatkoztunk már itt a Porontyon is, hogy mennyire jó egy gyereknek, ha fenyítve érzi magát, azaz mennyire nem jó, de akadnak páran, akiknek kell valami, amivel levezetik a feszkót. Sőt, néhányan azt vallják, hogy jobb egy jól irányzott pofon, mint helyette semmi, s a testi fenyítés egy bizonyos pontig sajnos mindenkinek a magánügye. Tegnap aztán elolvastam ezt a hírt itt és teljesen kész lettem tőle. Az jutott eszembe, hogy az hagyján, hogy sokan úgy érzik, a gyerek teljesen az övék, aztán azt csinálnak vele, amit akarnak, pont úgy, mint az állatokkal. Pedig hát az állatokkal sem csinálhatjuk azt, de ennek a megértéséhez és gyakorlásához sajnos kell valami olyan plusz, amit megtanítani nem lehet. A link alatt, ha esetleg valaki nagyon lusta, egy olyan „apuka” története olvasható, aki nevelés gyanánt azzal kínozta a rosszalkodó gyerekét, hogy éjszakára a fához kötötte. Aztán ez nem segített, a büdös kölyök megint az orra alá törte a borsot, így megint oda kötötte a gyereket, aki végül meghalt.
Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy alapvetően rosszabbak vagyunk, mint az állatok, mert azok ilyet a kölykükkel nem tesznek. Mint ahogy nem szorítják a kezüket két évesen a villanyrezsó lapjára, mert hangos a gyerek, nem verik agyon, mert éjjel felsír a csecsemő és még sorolhatnánk a rengeteg tragédiát, amit „ember” művel a saját gyerekével.
A szülői felelősség számomra a legnagyobb dolog, mert végeredményben „embergyár” minden család, ott dől el, hogy milyen is lesz egy társadalom. Míg egy szakmának lehetnek feltételei, szűrői, még az örökbefogadásnak is, addig gyereke bárkinek lehet, s az egyetlen gát a genetika. A röhej az, hogy a mennykő általában a hibátlan családokat sújtja meddőséggel, de hát ez egy más téma.
Játsszunk el egy picit azzal a gondolattal, hogy milyen lenne, ha mondjuk a sperma, vagy a petesejt dönthetne, hogy kivel is akar egyesülni, ne már egy méterrel feljebb két ostoba kobak dugja össze azt, amijük van, hanem a biológia szintjén játszódhasson a meccs. S a sperma nem akar mondjuk egy rossz szagú petével egyesülni, mert ő tudja, ott bújik benne valahol mélyen az agresszió a petében. Vagy fordítva. Rögtön kevesebb hiábavaló kis lélek születne, aki agresszív, szülőnek még csak véletlenül sem nevezhető emberektől menekülne meg. Persze sok arra érdemes egyénnek sem lehetne gyereke, mert a sperma és pete nagyon önfejű lenne, viszont hosszútávon csak egy békésebb világban élhetnénk. S míg egy szakmát kiszűrhetünk, dolgokat megtisztíthatunk a szeméttől, addig továbbra is meredek kijelentésnek hathat, ha azt mondom, aki nem érdemli meg, annak ne legyen gyereke.
Mi vihet rá egy fajtársunkat arra, hogy kínozzon bárkit is, főleg gyereket, ráadásul a sajátját, nem tudni, bizonyára valamilyen agyi hiba lehet. Úgy, mint a pedofília, de hát ezeket a dolgokat szerencsére nem is kell tolerálnunk. Szerencsére. Sajnos azonban sok esetben fény sem derül a brutalitásra, így gyerekek ezrei élnek napi rettegésben, állat módjára.
