Annál idiótább bemutatkozó szöveggel nem is állhattam volna elő ott a bárpultnál fél deci ginnel a kezemben, mint hogy szia, Terabithia vagyok, három gyerekem van. Nevet, én meg zavartan mosolygok, próbálom bemagyarázni magamnak, hogy nem azért mulat ilyen jól, mert vicces lánynak gondol, hanem mert a pasik biztosan ennyire szoktak örülni egy nagy rakás kölyöknek. Hajnalban félálomban nyúlok a telefonért, jól érezte magát az este folyamán velem, találkozhatnánk-e újra, írja sms-ben, egyből kijózanodom, ez az ipse vagy hulladék részeg, vagy egyszerűen csak hónapok óta nem dugott egy tisztességeset, hogy rám fanyalodik, egyébként meg a minap olvastam például a cinkotai rémről, akinek fészerében hét tartósított női holttestre bukkantak, lehet, ez is csak egy jóképű sorozatgyilkos, le kell ráznom azonnal. Én is remekül éreztem magam veled, írom neki.
Kész szégyen ez, fut át az agyamon, hogy legutóbb akkor pasiztam, amikor Bendegúz telehányta a kis szőke építész zsírúj autóját, de csak azután, miután Boti letörte a hamutartót a két első ülés között, előtte meg a zseni fizikusomban akkor törött össze valami, amikor a második menet közben a félhomályban három álmosan pislogó kiskölyökkel találta magát szemben a franciaágy lábánál, akik látván, hogy alul maradtam a küzdelemben, még félálomban is eltökélt szándékkal próbáltak megvédeni a gonosztól. Nincs mese, ki kell zárnom a férfiakat a gyerekek életéből.
Sikoltoznék legszívesebben, hogy anyám megint az utolsó pillanatban mondja le a gyermekmegőrzést, kezdem azt hinni, hogy minden hímnemű lényt el akar üldözni a közelemből, összeesküvés elméletet gyártok, aztán meg bepánikolok, amikor aktuális lovagom megnyugtatólag közli, hogy nincsen semmi baj, na bumm neki, most nem megyünk moziba, melyik bort is szeretem, mondjam már meg, mert akkor majd azt hoz nekem. Ide, hozzám, a lakásomba, a szobámba, az én kis világomba, dvd-t is, ha gondolom. Amiben az a vörös szeplős nő összejön azzal az író pasival, de minek. Meg hát amúgy meg nem érti, miért kell a gyerekeim elől bujkálnia már hetek óta, azt is mondjam már meg. Érzem, ebből csak akkor jöhetek ki jól, ha kész katasztrófa lesz megint a nagy találkozás, hogy vállamat megrándítva közölhessem, mit vártál pasikám, én megmondtam, hogy nem kéne ezt erőltetni, és ha nem tetszik valami, le is út, fel is út, így szokott ez lenni, mindig így.
Este kilenckor már eljutok arra a pontra, hogy elgondolkozzam azon, mit is adtak dédanyáink a csecsszopók szájába, ha nem akartak elaludni, pálinkás kenyeret vagy mit, francba, hogy csak sör van itthon. Pasi meg már ott áll az ajtó előtt, utolsó pillantások a tükörben, mekkora ökörség ez is, csak a romantikus filmekben adnak vissza tökéletes randizós kinézetet, nekem bezzeg csupa csokifolt a felsőm, legutóbb Rozi ölelt meg viharosan, most legalább már tudom, melyikőjük lopkodja a Belga csokoládét a szekrényemből folyamatosan, szia, pszt, csendesen, már alszanak, tessékelem be, miközben eszembe jut, hogy az utolsó darab csokit tegnap gyűrtem be a Győzike show alatt, Botond viszont reggel óta hasmenéssel küzd...
Egy óvatlan pillanatban megszabadulok a szaros pólótól a fürdőszobában, aztán miközben gyanútlan lovagom a bor kibontásával foglalatoskodik, sikerül a WC csempéjét is mentesíteni a barna tenyérlenyomatoktól, innentől kezdve minden a forgatókönyv szerint zajlik, először Bendegúz jön ki vizet inni és egyből felfedezi az ismeretlen férfi cipőt, aztán erre a hírre Rozinak meg nagyon pisilhetnékje támad, később Botond hasgörcsét próbálom finom simogatással oldani az emeletes ágy felső részén, mellette fekve. Hogyan is fogalmazott Noel, azon tűnődöm, valahogy úgy, hogy azért bír engem, mert élő bizonyítéka vagyok annak, hogy a lúzerség nem nemfüggő, hát kapja be, majd én megmutatom, szexszimbólum leszek, az bizony, akárki meglássa.
Remélem, zavarok, hihihi, ez áll az sms-ben, mit szórakozik már megint velem a barátnőm, és egyáltalán, mire gondol, ó te jó ég, nekem épp randim van, és ki tudja, mennyi ideje alszok a kölykök szobájában, kócosan rohanok a nappaliba. Pasi még mindig itt, és nem is tűnik idegesnek sem, jesszusmaris, ez tuti nyugtatózza magát, vagy szív valamit, mert még vigyorog is hozzá, ő úgy gondolta, hogy majd megnézzük a beígért filmet, de kicsit elröpült az idő, meg egyébként is, látszik rajtam, mennyire fáradt vagyok, legjobb lesz, ha lefekszünk és alszunk, csendesen bólogatok, és lelki kezeimmel búcsút is intek a szexszimbólumságnak, szevasz.
Miért nem állítottam ébresztőre az órát hajnali hatra, miért, hogy lehetek ennyire felelőtlen, pattanok ki az ágyból, ki van itt, miért van itt, jelenik meg a legkisebb az ajtóban, anyával aludt valaki, de nem tudom, hogy ki, csak a lábát látom, hű, de szőrös, most már a fejét is, jó nagy, anya, ez egy bácsi, ugye, hogy hívják,és nálunk is akar reggelizni? Ugye megmondtam, hogy jön valaki hozzánk, anya megcsinálta a haját! Bácsi, megnézed velünk a Pókembert? Neked van feleséged? Meddig maradsz? Holnap is jössz? Ne oda ülj, az nem a te helyed! Ú, hogy te mennyire kopaszodsz! Igyál kólát is, attól mekkorákat lehet böfögni, hallod, anya az egész ábécét képes úgy. Ha eljön az idő, hangtompítóval felszerelt prototípusú gyermeket szeretnék, kedves istenkém, vagy legalább hajnalban láthatatlanná váló pasit. De inkább csak hangos gyermeket.
