Az óvodák körzetek szerint vannak felosztva, de jó eséllyel bekerülhet a gyerek egy körzeten kívüli oviba is. Nem árt időben megtudni, hogy a közelünkben, esetleg a munkahelyünk közelében melyek a számításba jövő intézmények, s az sem baj, ha néhányat lemeózunk, ha engedik, a nyílt napoktól függetlenül. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy sok helyen ezt nem nézik jó szemmel, sőt, egyes extrém esetben zárt ajtókkal honorálták szorgalmunkat.
Akár csak az iskolaválasztásnál, az óvodánál is egyre elterjedtebb, hogy a szülők konkrétan pedagógust választanak. Logikus, a lényeg az óvó nénin van, nem pedig a szekrénysoron. Mert most kell azon elgondolkodni, hogy a tutujgatós pedagógus jön be majd Pityunak, vagy kemény mancsok közé kell ereszteni a kis betyárt. Később ezen bizony sok múlhat.
Nekem személy szerint már egy évvel a kérdéses procedúra előtt megfájdult a gyomrom, ha arra gondoltam, hogy ovit kell választani. És nem azért, mert lusta voltam, csak egyszerűen nem tudtam, hogy merre induljak. Honnan tudjam, hogy kire hallgassak, és honnan tudjam, hogy mi is a jó, ha még azt sem tudom, hogy mit akarok? Meghallgattam hát a játszótéren az összes anyukát, kifaggattam a védőnőt, a gyerekorvost, elmentem minden nyílt napra. Ezek után jelentkeztünk a NEM körzetes helyre, hátha. Hát, nem. Ilyenkor kénytelen anyuka bevetni mindent, s eladja a lelkét egy új lakcímkártyáért.
Akár viccnek is beillene, hogy ma már a gyereknek az óvodába is (igazából a bölcsibe is) kell a protekció, de valljuk be, hogy anyaként ezen inkább sírni lehet. Nem csak azért, mert a gyerek közösségbe való beillesztése-beilleszkedése nagyobb és kardinálisabb kérdés annál, mint hogy esszük, nem esszük, csak X intézménybe jut be a gyerek. Azért is, mert a jövő arra tart, hogy az óvodai nehéz bekerülést egyenes arányban követi az általános iskolai, majd hat osztályos gimik központi felvételije, túljelentkezése (amennyiben még az lesz a legelfogadottabb gimnáziumi forma), a főiskolák, egyetemek, szakiskolák helyeiért a küzdelem, s mindez már csírájában bele kerül a gyerekbe idejekorán. Ez azonban csak egy kis kitérő volt.
A lényeg egyelőre a majdnem egy méteres gyermek és az óvoda összeegyeztetése. Ha sikerült kiválasztani azt a pedagógust, vagy szimpatikus pedagógiai módszereket követő óvodát, ahová a gyereket beíratnánk, s érdeklődésünkre talán megkaptuk a pozitív választ is, érdemes néhány gyakorlatiasabb szempontot is körüljárni.
Sok óvodában szigorúan ragaszkodnak néhány rendelethez. Ilyen például az otthon, gyes-gyeden lévő anyuka esete a szigorú vezető óvó nénivel, amikor hiába közösségbe való már a gyerek, a kistestvér mellett a nagynak is a helye, otthon. Néhány cseles anyuka szerint megkerülhető néha az intézkedés szakértői papír beszerzésével, amelyen az áll, hogy a gyermeknek javasolt a közösség továbbra is. Azért egy elnézőbb óvónő jobb ennél! Ott van aztán még a hivatásos anyukák problémája a délutáni ovimegvonással, ami szintén kemény harc lehet a pedagógus és a szülők között, jó, ha a hozzállásról előre tudnak a szülők.
A mi ovink szigorúan betartja például azt is, hogy minden esetben csak három éves kortól nyílik meg a gyerek előtt a kapu. Ez olyankor érdekes, amikor mondjuk már ment a kölyök bölcsibe, de teszem azt októberi, vagy nagyon november elejei, s így vagy jár még tovább a picikkel, vagy otthon nyúzza a bébiszittert, vagy a nagyit, esetleg mami maradék szabiját.
Előbb-utóbb bekerül a gyerek valamelyik óvodába, s remélhetőleg szeretni is fogja. Sok fontos döntés előtt állunk még, s az oviválasztás témájában is vannak még gubancok. Addig is lelkesen ismerkedjünk tapasztalt anyukákkal és bújjuk a neten az óvodák oldalait, (bár kevésnek van sajnos saját honlapja), vagy látogassunk el mindegyikbe személyesen!
A jövő héten a vegyes és a klasszikus, azonos korosztállyal működő csoportok előnyeit, hátrányait boncolgatjuk.