Bár tavaly megfogadtam, hogy a legközelebbi farsangra én is beöltözöm a gyerekekkel együtt, ez most is elmaradt.
Bár tavaly megfogadtam, hogy a legközelebbi farsangra én is beöltözöm a gyerekekkel együtt, ez most is elmaradt. Sőt, a lányaim sem vettek fel jelmezt, (persze, mert a szétszórt szüleik otthon felejtették), amikor a Szülők Háza idei farsangi mulatságára mentünk. Maskara nélkül is csodásan érezték magukat.
Kiráz a hideg az olyan szülőktől, akik megveszik a legdrágább jelmezt a gyereknek és a farsangi szezonban végigjárják az összes gyerekprogramot, ahol jelmezversenyeztetik a kölyköt. Csórikám meg feszeng a maskarában és egyáltalán nem biztos, hogy élvezi. Egyébként is hogy lehet összehasonlítani egy piros pettyes katicát egy pókemberrel?
A Szülők Háza farsangját azért szeretjük, mert nem szokványos jelmezversenyes-tülekedős rendezvény. Lehet ugyan jelmezt venni, bérelni vagy csak úgy belebújni egybe, ha nem készültünk sajáttal, de a buli nem a versenyre van kihegyezve. Lányaim sem keseredtek el a jelmezhiány miatt, beültek arcot festetni, ahogy a legtöbb gyermek tette. Így lett néhány perc alatt rengeteg pillangó és pók.
Koraeste kezdődött a dínom-dánom, Linda vezetésével táncolt a sok lepke, királylány és oroszlán, és még az anyukákat is megmozgatták. A csúszda sosem volt üres, a mászófalon is mindig kúsztak. A tavalyi győztes család épp akkor érkezett, amikor mi indulni készültünk haza. Ismét beöltöztek mindhárman, apa és fia lovagként feszített a hercegnő mellett. Lányaim nem akarták lemosni este a csillogó arcfestéket és még az ágyban is a délutáni mókát emlegették. Azt hiszem, jövőre sem hagyjuk ki a programot.
