Bébinapló: Abigél sivalkodik a vízben

A fürdetés már a kórházban is stresszelt, mert miközben várakoztunk, hogy gyerekeinket bedugják a csap alá, mindig egyedül az enyém ordított, míg a többi békésen aludt. Nem lett ez aztán másképp itthon sem. Esténként fürdettünk, mert úgy szokás, de nem igazán értettem, hogy minek ez az egész, mikor a gyerek utálja és ordít, és ugyan mi a fenétől koszolódna be, mikor csak fekszik a frissen mosott ruháiban.



Az első hetekben ezt a fürdősdit találtam a legkimerítőbbnek, gyerekszobában befűt, kád becipel, víz lavórba behoz, túl hideg, nem baj, hozzál még hozzá, basszus, most meg forró, nem baj, majd kihűl, oké de a gyerek meztelen, takard be, jól van, hőmérő megint, még mindig meleg, nem baj, gyerek bele, ordít, testét bevizez, ordít, megfordít, hátat mos, ordít, törölközőbe kivesz még jobban ordít, felöltöztet, határozottan, borzasztóan és szívet facsaróan ordít, rajtunk meg csorog a víz az idegességtől.


Egy hét után azt mondtam, én ezt nem csinálom, a gyerek nem koszsos, kész, nem kell fürdetni, maximum egy héten kétszer, az csak két ordítás, nem pedig hét. Így aztán el is voltunk békésen, egyetlen óriási problémánk az volt, hogy Abigél este sehogyan sem akarrt elaludni, és egyre több felől kaptunk azt a tanácsot, hogy fürdessünk minden nap, legyen minden este mindig ugyanolyan. Emelett persze száz másik tanácsot is megfogadtunk, semmi nem használt, így megadtam magam, oké, fürdessünk minden nap.

Én amúgy mindig nagyon fürdős voltam, már alig vártam, hogy leteljen a hat hét és beülhessek végre a kádba, így jutott eszembe, hogy ha már minden nap fürdetni kell, mi lenne, ha Abigél velem fürödne, - elvégre nem igaz, hogy ennek az egész fürdetésnek ilyen kínnak kell lennie. Abigél az első nagykádas kalandra a szokásos módon reagált, ordítással. Szerencsére ordítás közben talált a kádban egy cicit, ettől aztán el is hallgatott, aztán egyre jobban érdekelte a víz, tetszett neki, hogy sokkal biztosabban meg tudom tartani, ha együtt ülünk a vízben.

Másnap még kereste egy kicsit a cicit, de harmadnap már eszébe sem jutott. Azóta minden nap együtt fürdünk, én ejtőzöm egy kicsit a jó meleg vízben, - ez az egyetlen tíz perc a nap folyamán, amikor teljesen egyedül tudok lenni, - aztán az apukája behozza mellém Abigélt a kádba. Nekik is jó, mert amíg én relaxálok a fürdőben, addig ők együtt vannak, beszélgetnek, tornáznak, ilyenkor apa vetkőzteti és öltözteti, aztán átadja nekem vacsorára és altatásra. És Abigél valóban megszokta, és meg is szerette ezeket az estéket.
Oszd meg másokkal is!
Címkék
Érdekességek