A másodperc töredéke alatt jössz izgalomba, ahogy a melled a szájába veszi és apró szájával szívni kezdi.
A másodperc töredéke alatt jössz izgalomba, ahogy a melled a szájába veszi és apró szájával szívni kezdi. Nem, ez nem az az izgalom, mint amit akkor éreztél, amikor régen életed párja játszadozott vele. Mindenesetre hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor elindulsz az orgazmushoz vezető emelkedőn és várod a robbanást.
Orgazmus helyett ilyenkor a mellbimbód bizsereg be és lövi ki magából nagy nyomással az anyatejet. Ekkor megkönnyebbülsz és a felszabaduló hormonoknak köszönhetően valóban érezheted úgy, hogy egy kisebbfajta katarzist éltél át.
Sosem értettem azokat a nőket, akik eleve eldöntötték, hogy márpedig ők nem fognak szoptatni. Ismerek ilyet személyesen, nem egyet. Hideg vizes ruhával borogatta a melleit, hogy elmenjen a teje és ne kelljen szoptatnia. Ha tudná, miről maradt le...
Bori szerint olyan a tej megindulása, mint amikor az embernek tüsszentenie kell: birizgálja az orrod, borzasztóan kell tüsszentened, de tudatosan nem tudod befolyásolni. Aztán végre sikerül, elindul a tej és akkor jó. Dexterke hasonlót érez, mint mikor valami nagyon csiklandozza és végre megvakarja.
Az első kellemetlenségeket kell csak átvészelni, amikor a mellbimbó kisebesedik, esetleg begyullad. Ha túléljük ezt az időszakot és folytatjuk a szoptatást, mindenki jól fog járni. A baba egészséges anyatejet kap, a holtfáradt anyuka pedig egy kis extra örömhöz jut szoptatás alatt.
