Akárhogy számoltam, mindenhogy az jött ki, hogy a vérzés pont a nyaralásra érkezik meg. Másra sem vágytam, mint a tengerparton tampont cserélni és a kellékek (tampon, vatta, betét) is sok helyet foglaltak az amúgy is túlzsúfolt bőröndömben. Eleinte még örültem is, hogy késik, de amikor a nyaralás utolsó napjaira sem jött meg, feszült lettem.
Az esti koktélok nem estek már olyan jól, félve ettem a kecskesajtot is és az érzékenységemet is ráfogtam arra: biztos terhes vagyok. Tesztet persze gyáva voltam kint venni, így vártam addig, amíg hazajöttünk. Ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy bekaptam a legyet.
Már láttam magam, ahogy újrakezdődnek az éjszakázások, gyereksírástól hangos a lakás és félhalott vagyok a kimerültségtől. Lepisiltem a tesztet, majd vártam a két csíkot. Hiába. Ott állt feketén-fehéren (azaz kék-fehéren), hogy nincs odabent senki.
Érdekes módon kicsit csalódottan mondtam el az eredményt a férjemnek, aki sokkal jobban örült neki, mint én. Azóta elhasználtam már három tesztet, és mind ugyanazt mondja, a negyvenharmadik napon is. Legjobb lesz, ha felkeresem a nőgyógyászt. Csak tudnám, mit mondjak neki? Szeretnék még gyereket?