Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nem csak az apukák bénáznak időnként, például a bébiételes polc előtt, bevallom férfiasan, én is szoktam zavarbaejtően suta lenni.
Nem csak az apukák bénáznak időnként, például a bébiételes polc előtt, bevallom férfiasan, én is szoktam zavarbaejtően suta lenni. így történt ez tegnap is, amikor szerettem volna meglepni a családot egy finom vacsorával. A dolog igen rosszul sült el. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nő vagyok, így illene értenem a főzőcskézéshez is. Legalább annyira, hogy ne égessem szénné a kaját. Konyhatündérek jobb, ha nem olvassák el kalandomat.
Az egész úgy kezdődött, hogy ellenállhatatlan vágyat éreztem egy kis pepecseléshez a konyhában. Délután piacoztunk hát a lányaimmal, vettünk leveszöldséget, hogy megcsináljam a kedvenc zöldséglevesüket. Közben kitaláltam, hogy kifőzök egy kis durumtésztát és rittyentek mellé virslipörköltet, merthogy az milyen egyszerű.
Nem is értem, miért álltam neki egyszerre tésztát főzni, hagymát pucolni, és virslit vágni. A lavina abban a pillanatban indult el, amikor belezuttyantottam az összevágott hagymát a serpenyőbe, a lábosban pedig olajat tettem fel melegedni, hogy abba is teszek majd egy kis hagymát a leveshez. Szélsebesen virslit vágtam, rádobtam a hagymára és lefedtem.
Aztán nekiálltam zöldséget tisztítani, közben a gyerekeket kerülgettem, akik macskásat játszottak a konyhában. Mivel a fedő nem engedett ki illatokat, nem éreztem a közelgő bajt. Már csak azt állapítottam meg, hogy a hagyma a virslivel együtt alaposan megégett. Lehúztam a tűzről, közben a leveslábosba beleöntöttem a másik adag hagymát. Ekkor ordított bentről a lányom, hogy a kicsi bepisilt.
Kirohantam levenni a pisis ruhát, tisztát adni és feltöröltem a padlót. Mire visszaértem, természetesen ez a hagyma is odaégett, szerencsére csak enyhén. Rádobtam a zöldségeket, majd azon tanakodtam, hogy tudom megmenteni azt a szerencsétlen 10 virslit, amelyek oldala kicsit elszenesedett. Ráöntöttem egy pohár tejfölt, tettem rá sót és borsot, de sajnos az égett ízt semmi sem tudta elvenni. Kiborítottam az egészet a vécébe.
Ezek után észrevettem, hogy a levesbe elfelejtettem beletenni a zellert, sőt, mi több, borsot és sót sem adtam hozzá. Pótoltam a hiányt, és még épp forrás előtt sikerült lejjebb tekernem a tűzhelyet. Aztán felhívtam a férjem, hogy hazafelé hozzon vacsorának valót. Végül tejfölös tésztát ettünk. Azt legalább nem rontottam el. Viszont takaríthattam a romos konyhát.
