Ahogy más szerzőink is gondolják, a gyerekeinket kifinomult intellektuális-kulturális nevelésben kell részesítenünk, ami egyértelműen nehezen megvalósítható, ha nem hallgatnak színvonalas gyerekmuzsikát.
Ahogy más szerzőink is gondolják, a gyerekeinket kifinomult intellektuális-kulturális nevelésben kell részesítenünk, ami egyértelműen nehezen megvalósítható, ha nem hallgatnak színvonalas gyerekmuzsikát. Hogy ez mi is legyen, arról a vélemények, én mindenesetre úgy gondoltam, hogy szerzek egy kis Sebőt meg Kalákát, aztán ha nem tetszik, annyi baj legyen, hallgatunk Sonic Youth-t, elvégre a hasamban már hozzászokhatott a poronty.
Kicsit félve tettem be ezért a Kaláka együttes legutóbbi gyereklemezét, a Madáretetőt. Ki tudja, ilyen idős fejjel nem megyek a falnak a népzenei aláfestésű kortárs rigmusoktól. Meg kell mondjam, több, mint kellemesen csalódtam. A lemezen a versválasztás a nagy olvasói-zenélői tapasztalttal rendelkező tagokat dicséri: a kortársak legjobbjai sorakoznak, viccesek és komolyak, mesések és sültrealisták, badarok és szelídek egyaránt.
Témájukat tekintve mindenféle gyerekeket érdeklő dolgot érintenek a hisztitől a focin keresztül az állatokig. A zene pedig igazi táncos-pörgős világzene, tehát nem csak magyar népzene, nem csak bőgő-hegedű-tekerőlant. A népi ihletésű dallamokon kívül hallhatók tangó elemeket avagy keringő ritmust felhasználóak is. Meg olyanok, amelyek a badar vers ritmusát hivatottak kiemelni, én egyszerűen csak vicces dallamnak nevezem őket, mint például Kukorelly Van1kis című remekének megzenésítése.
Az indító Madáretető is igazi gyors, belecsapós dal, Lea rögtön elkezd hevesen bólogatni és rugózni, ha meghallja, és végülis az a lényeg, hogy neki tessen. Az én kedvencem itt is Kántor Péter. A Hétfő, kedd, szerda rohanó tempójával mintha csak rólam szólna, épp csak a Helgát kell lecserélni Hannára, valahogy így: Hétfő, kedd, szerda, szalad a Hanna, rohan a Hanna... Ha eleget hallgatjuk, még énekelhető is a legtöbb darab, szóval kocsiban közös kornyikáláshoz is nagyszerű. H
a pedig nagyon hisztis a gyerek, talán meg lehet nevetettni Gomulkával, aki a gonosz szülőkhöz hasonlóan mindent megtilt, Dorottyával, aki legyőzi a hisztit, igazi posztmodern csaj módjára, elemeire szedi és megnevezi, hogy nevetségessé tegye, vagy esetleg az Egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzés sorsdöntő pillanatai-val, mely versezet még egy olyan foci iránt érzéketlen lényt is leköt, mint én, mert a kancsal rímekbe szedett tudósítás mindent ver.
Ajánljuk a nép- és világzenét, valamint a szellemes kortárs verseket kedvelőknek, és azoknak, akik szeretnék megkedvelni ezeket. (Azért utána meghallgattam egy régi Kispál albumot is, ami épp benne volt a lejátszómban, és elmorzsoltam egy pár virtuális könnycseppet, hogy idén először itthon gyereklemezezek, amíg a többiek, az ún. fiatalok a Szigeten vannak.)
