Nem, nem a férjemről van szó. Arról a tündi-bündi apróságról, akit síkitva dobok el, amikor belazul kicsit a szopásba és összecsattintja mellbimbómon mind a négy és fél fogát. Mit tehetünk, ha fogakkal rendelkező gyermekünket szoptatjuk? A vonatkozó szakirodalom szerint egy nyolchónaposnak például már érteni kell, ha mélyen a szemébe nézünk, és azt mondjuk, hogy nem szabad. De egyrészt sok gyereknek már négy-hat hónaposan is van foga, másrészt a gyerekek többnyire nem ismerik a vonatkozó szakirodalmat.
Anyám azt a módszert tanulta, hogy be kell dugni az ujjunkat a szájába, megnyomni a szájpadlását és közben azt mondani, hogy nem szabad. A www.szoptatásért.hu-n azt írják, dugjuk a kisujjunkat a szája sarkába, ezzel megszüntetve a vákuumot, és így húzzuk ki a cickót.
Amióta ezt kipróbáltam, azóta kicsit kevesebb vagyok. A fogak ugyanis nem a szélen, hanem középen vannak, és a dühös csecsemő nagyszerűen össze tudja csukni őket így is.
Erikson Gyermekkor és társadalom című művében leír egy indián törzset, akik a fogak kibújásával egy időben drasztikusan elválasztanak. A bimbóvédővel ekkora gyerekeket általában már nem lehet átverni, különben sem tesz jót a tejmennyiségnek. Vagy maradnak az antibiotikumos és sebgyógyító krémek utókezelésként, és a fogcsikorgató fájdalom?
Ti milyen cseleket alkalmaztok? Vagy szelíd kis bárányokkal áldott meg titeket a sors? (Persze a kérődzés se jó ilyenkor.)
Várjuk a tippeket!
