Előrebocsátom, hogy imádom a gyerekeimet, talán nem kell elmagyaráznom, hogy miért.
Előrebocsátom, hogy imádom a gyerekeimet, talán nem kell elmagyaráznom, hogy miért. Mégis előfordul, hogy úgy érzem, megbolondulok egy-egy megnyilvánulásuktól. Alvás, evés, hangerő, hiszti mint problémaforrás.
Hangerő
Szívinfarktus kerülget, amikor az autóban ülve velőtrázó sikítás hallatszik a hátsó ülésről: kell néhány másodperc, amíg a pánikreakcióm elmúlik és megállapítom, hogy csak a csajok vesztek össze a plüsspingvinen.
Alvás
Este kilenc is elmúlik, mire ágyba kerülnek a lányok. Mesélek nekik Finduszról, a huncut macskáról, jóéjtpuszit kapnak és megígérik, hogy alszanak. Ahogy megyek lefelé a lépcsőn, hallom, ahogy elkezdenek csacsogni. Ez még nem lenne baj, de ahogy leülök a kanapéra a nappaliban, már zeng a ház: „Anyaaaaaa! Dejeeeeee!” Felmegyek a szobájukba, adok nekik vizet, betakarom őket még egyszer, majd távozom. Öt perc múlva megismétlődik a jelenet. Aztán még egyszer. Negyedszerre már csak lentről szólok fel nekik enyhén remegő hanggal, hogy legyenek szívesek aludni.
Ébredés
Hétköznap, amikor oviba kell menni, úgy kell kikönyörögni a lányomat az ágyból, ilyenkor hisztis, nyűgös és kibírhatatlan. Hétvégén persze már fél hétkor kukorékol és addig nem nyugszik, amíg az egész családot fel nem ébreszti. Ilyenkor én leszek hisztis, nyűgös és kibírhatatlan.
Evés
A kétéves Pötyi már jó ideje megtanult egyedül enni, és ezt a tudását igyekszik az összes létező alkalommal kamatoztatni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy bármi is kerül a tányérjára, nem engedi, hogy etessem, önállóan akarja megoldani a feladatot. Sajnos a levest imádja, nekem pedig mosolyogva kell tűrnöm, ahogy a körülötte lévő egy méter sugarú körben minden tésztás és tocsogós lesz. Ő pedig büszkén feszít az agyonázott előkéjében, hogy milyen ügyesen eszik. Ettől a látványtól mondjuk azonnal fülig ér a szám, annyira imádnivaló. Csak takarítani ne kellene utána.
Rendrakás
Bevethetek bármit, fonott kosarat, ikeás fedeles dobozt a szivárvány összes színében, kartondobozt, bevásárlótáskát, semmivel nem bírom őket rávenni arra, hogy elpakolják a játékaikat, ha nincsenek használatban. A fenyegetésre kaján mosollyal közlik, hogy nyugodtan dobjam ki a játékokat a szemétbe.
Hiszti
A helyszín lehet a játszótér, ahonnan nem akar hazajönni, a bolt, ahol nem kapja meg a csokit, amit akart, otthon, ha nem adom oda neki vacsora előtt a túró rudit, vagy bárhol, ahol a kis dacosnak nem a szája íze szerint történnek a dolgok. Nekem a hiszti kezelése a gyermeknevelés legnehezebb pontja.
Virágok
Nem tudom, vajon más gyereke is ennyire vonzódik-e a virágokhoz, mint az enyémek, de ha nem vagyok elég éber, odasompolyognak a növényekhez és akkurátusan elkezdik tépkedni a leveleiket. Szegény fikuszt egy ilyen alkalommal vagy húsz levelétől szabadították meg. Öröm az ürömben, hogy szerencsére sosem eszik meg a növényrészeket, viszont a földet kitúrják a cserépből.
Fürdés
Ha véletlenül a fürdőkád szélén hagyom a kedvenc habfürdőmet, annak a teljes tartalmát a fürdővízbe öntik. Ezzel búcsút mondhatok az egész nap várt esti szeánsznak: egy jó könyv az illatos vízben ázva – ez már csak álom marad.
