Minden évben úgy térünk otthonunkba a családi karácsonyozásból, hogy az összes ujjunkon ajándékkal teli ünnepi papírzacskó lóg, és még így is legalább háromszor kell fordulni a garázs és a lakás között. Újabb fél óra elpakolni az új cuccokat.
Idén sem lett ez másképp, a temérdek ajándék a nappali közepén hever szerteszét. Most is bőkezű volt a Jézuska: a gyerekeknek hozott csodaszép könyveket, mese-cédét ovis dalokkal, színezőket, foglalkoztató füzeteket, balettozó mini babát, játék mosogatógépet, vasalót és mikrót, fa építőkockákat, babaházat és rengeteg műanyag játékot, amely újra elárasztotta a lakást.
A plüssállatkert szerencsére nem bővült, idén senki nem lepte meg a gyerekeket egy huszonharmadik elefánttal, macival vagy kutyussal. Nem kaptak most élethű babát és ruhákat sem.
A csörgő-zörgő, zajos játékok most sem lesznek hosszú életűek: a mosogatógép például annyira zajos, hogy ha a gyerekek bekapcsolják, a saját hangunkat sem halljuk, a családi béke érdekében az elemek hamarosan a játékon kívül lesznek.
A legötletesebb ajándék egy henger alakú, kis méretű puff, amelynek belseje felfújható, erre kell ráhúzni a kanárisárga plüss huzatot, amelyen Micimackó pofija látható. A gyerekek szinte összeverekedtek, ki üljön a kedvenc rajzfilmhős arcára.
