Itt van rögtön a pelenkázás. Honnan kéne tudnia egy kezdő anyukának, hogy a pelenka fodrait ki kell húzogatni? Így J. két hétig nem értette, miért fülig pisis a kis S. Az éjszakai tisztábatétel meg külön élményforrás. Á. eleinte minden éjszakai szoptatás előtt tisztába tette D-t, ahogy nappal is (persze D. minden kaja után kakált, és akkor kezdhette elölről) Ez úgy kezdődött, hogy amint felemelte a gyerek lábát, mintha kihúzott volna egy dugót, D úgy telibe fosta, hogy mehetett hajat mosni, zuhanyozni. Amit a gyerek persze méltatlankodva végigüvöltött, hogy hol késik a kaja.
A második ilyen esettől már apuka is ébren várta a fejleményeket és fogadásokat kötöttek, hogy vajon sikerül-e anyukának elugrania, vagy sem. Apa persze fetrengett a röhögéstől, különösen a gyerek legnagyobb, 2 méteres lövésénél. (Á.-nak szerencsére aznap sikerült elugrania, így D gyakorlatilag a szoba közepéig beterített mindent.) Barátnőm fontosnak tartotta közölni, hogy a másodszülöttet már nem pelenkázta át éjjel.
K.-nak senki nem mondta a kórházban, hogy a teáztatás nem Earl Greyt jelent. Aztán persze csodálkozott, hogy a kis E. miért nem alszik éjszaka. Mentségére legyen szólva, legalább citromot nem tett bele.
A különböző higiénés kellékek összekeverése is általános. Mi napokig a D-vitamin cseppel dörzsölgettük Samu hónalját, méltatlankodva, hogy milyen szar ez a gyógyszertári olaj. B. unokatestvére azonban sokkal durvábban nyomta: csemetéje szájpenészes száját a köldökcsonk kezelésére kapott alkohollal kenegette.
Mindenki tudja, hogy a legtöbb katasztrófa a háztartásban történik. B. például az első körömvágás alkalmából levágott egy darabot gyereke ujjbegyéből. Ez a negyedik körömnél történt, úgyhogy mivel ezután két hétig nem mert körmöt vágni, A. kezecskéjén négy köröm rövid volt, hat pedig olyan hosszú, mint egy indiai jógié. V.-nek a fürdetésnél adódtak problémái, mikor olyan nagy műgonddal mosta meg babája hátát, hogy nem vette észre, G. fejecskéje már egy ideje belelóg a vízbe. Csak a gurgulázásnál kapott észbe.
Gyakori a leesés is, de ez nem annyira vicces. Minden csecsemő leesik egyszer, és kész. A kérdés inkább az, hogy honnan? Ágyról? Mosógépről? Könyvespolcról? Szerencsére a kicsiket éppúgy védi valami titkos erő, mint a matarészeg biciklistákat a Szimplakertből hazafelé.
S végül, vagyis leginkább, a babakocsi. J. véleménye szerint örökölt kocsihoz nem árt használati utasítást is örökölni, mert ő például hetekig rossz kerekeket bolygósított, ezért a babakocsi egyáltalán nem tudott kanyarodni. Akkor jött csak rá, hogy ő volt a béna, amikor a barátnője megkérdezte, hogy karra gyúr-e.
A legtöbb horrorélményt azonban mindenki szerint a babakocsiból kicsúszó gyerek okozza. K. telefonálás közben úgy vette észre, hogy valami nem kóser, hogy a vele szembe jövő nő sikított egy óriásit. N. pedig valószínűleg egy életre megtanulta, hogy nem teszünk teli bevásárlószatyrot a babakocsi tolókarjára. A kis M. egy métereset repült, míg N., azóta se érti hogyan, a földtől 5 centire kapta el.
