Jelek, jelképek között vezetnek útjaink. De tudod-e, honnan erednek a leggyakrabban használt szimbólumok, mi is az eredeti jelentésük? Kis szimbólumhatározónk segít az eligazodásban. A Hármasság szimbólumai közül elsőként a triskeliont mutatjuk be.A hármas szám különleges helyet foglal el a hagyományos kultúrákban. Bárhol járunk a világban, folyton istenhármasságokba (Brahma, Visnu és Síva a hindu mitológiában), háromfejű-háromarcú istenekbe és istennőkbe, hármas osztatú világokba (égi világ, földi világ, alvilág) és társadalmakba (papi, harcos és földművelő kasztok) botlunk.
A háromlábú
Az ókori görög világban széles körben elterjedt szimbólum volt a triskele, trinacria vagy triskelion, mely görögül "háromlábú"-t jelent. Ma minden olyan szimbólumot így nevezünk, aminek egy háromágú spirál, vagy három begörbített láb képezi az alapját. Egyik változatában a szimbólum csak a három lábból áll, másik változatában középen egy gorgó-fejet vagy konkrétan Medúza fejét találjuk. A szimbólum több változatát számos leleten találták meg amfóráktól kezdve pénzérméken át hajók oldaláig, Mükénétől Szicílián át a mai Törökország területéig.
A szicíliai triskelion - az önjáróAz időszámítás után 23-ban született római történetíró, Plinius szerint a szicíliai triskelion (mely egyébként ma is ott szerepel a sziget hivatalos zászlóján) a sziget háromszög-formájából keletkezett, és a három láb a sziget három sarkára utal. Ez azonban már viszonylag késői értelmezés, hiszen az is valószínűsíthető, hogy a szimbólum régebbi, mint a Szicíliáról készült térképek. Egy másik értelmezés szerint a jel nagyon hasonlít azokra az önjáró háromlábú asztalokra, melyeket Hephaisztosz kovácsisten készít az Iliászban.
A kelta kultúrában
Ami biztos, hogy a háromlábú triskeliont ma még két helyen találjuk meg: az Ír-tenger közepén elhelyezkedő Man-szigetnek és Bretagne-nak is ez a jelképe. Ez persze nem véletlen, mindkét területen éltek kelták az ókorban, a kelta mitológia számára pedig rendkívül fontos a hármasság. Hármas isteneiktől kezdve (pl. Teutates, Esus, Taranis istenhármasság vagy a hármas Brighid istennő) a tér három részre (két fél és egy közép) való felosztásáig rengeteg hármasságszimbólum kötődik a kelta kultúrához.
Egy kisajátított, mára újra divatos motívum
A kelta spirális triskelét már az írországi Newgrange őskori építményénél megtaláljuk, a kelta keresztény korszakban pedig a szentháromság szimbólumává is vált. De nem kerülte el a negatív felhasználást sem: sok más szimbólum mellett a náci Németország is kisajátította magának, amikor az SS egyik belga hadtestének zászlaján 
szerepeltette a triskele egy változatát.
Szerencsére ma már újra pozitív képben jelenik meg a triskele. Bretagne-ban az 1970-es években lett újra divatos, méghozzá meglepő módon: Alan Stivell breton hárfaművész hordott rendszeresen triskele-nyakláncot. A hetvenes évek óta egyre népszerűbb lett a kelta múltú országokban a kulturális kapcsolat kihangsúlyozása, így Bretagne-ban és Írországban is gyakran tűnik fel ékszereken, pólókon, turisztikai kiadványokon, vagy akár cégek logójaként.
(folytatjuk)
