Egy korábbi cikkünkben már írtunk a különböző vallási közösségekről. Most három személyes vallomás következik, olyanoktól, akik személyesen, vagy közvetve tapasztalták meg, hogy egy önjelölt vallási csoportosulás milyen mélyre képes hatolni az emberi pszichében. Szektaveszély testközelből.
Muszáj hinni valamiben
Általában egy fiatal akkor menekül valamilyen szektába, ha meglazultak a családi kapcsolatai. Ez része lehet a korai vagy kései dackorszaknak, lázadásnak. Megszabadulni a szülőktől egyfajta szabadságérzettel ruházza fel a gyermeket, ám ez nem tartós, hiszen az új közösségben is keményen meg fogják követelni tőle az alázatot. Mire észreveszi, hogy rabszolga, általában már késő. Ha észreveszi egyáltalán. Már személyes küldetésemnek tekintem, hogy minél több ember figyelmét hívjam fel arra, hogy a probléma valós, létezik, és az Isten mentse meg őket attól, hogy megtapasztalják - meséli Ilona, akinek a fia másfél éve szabadult egy ismertebb gyülekezetből, de azt, hogy melyikből, nem akarta elárulni, és interjúnk során is arra törekedett, semmilyen módon ne legyen felismerhető. Egy gyerek nem feltétlenül választ józanul vallást, nincs mérlegelési alapja, ezért gyakran egyszerűen beszippantják a tömegbe, és ő csak hagyja magát. A vallás szép dolog, meg szükség is van rá, hiszen muszáj hinni valamiben, de a későbbi probléma elkerülhető lenne azzal, ha előtte gondosan tájékozódnánk az irányzat felől. Erre a célra ott az internet, ami kiváló terep erre. A szekták általában a nagy világvallásokból szakadtak ki, és ha már vallást akarunk választani, válasszuk magát a törzsvallást.
Szakember bevonásával sikerült kihozni
Ilona elmesélte, hogy bár a fia csak pár hónapot töltött a közösségben, már ez alatt a rövid idő alatt is alapvetően átformálták fiatal lelkét. 19 éves volt, és a szobája pillanatok alatt megtelt röpiratokkal, könyvekkel és a barátait is elkezdte téríteni, akik elfordultak tőle, kinevették. Velünk nem próbálkozott, lévén egy erős és szkeptikus apa és egy józan anya állt mögötte. Sok esettel ellentétben, nála a kíváncsiság volt a gyenge pont, nem a rossz családi háttér, ugyanis átlagos gyerekkort tudhatott maga mögött, stabil szülői háttérrel. Egy szakember bevonásával sikerült leülni vele és beszélgetni - addigra minden pénzét a szervezetnek adta, több műszakos munkát vállalt, rabszolga lett. Mivel egy alapvetően kényelmes gyerek, a szakértő segítségével - aki rávilágított a tényekre - hamar otthagyta őket. Ahol csak tehetem, igyekszem felhívni minden anya figyelmét, hogy figyeljenek oda, ha azt tapasztalják, hogy a gyerek viselkedése megváltozik.
Tudatosan kidolgozott érvek
A lelki béke, a harmónia árucikké vált, és ezt tudatosan használják ki a különböző alternatívákat, elméleteket kínáló szekták. Általában olyan elvrendszert állítanak, ami látszólag észérvekkel győzi meg a filozófiákban járatlan, kétségbeesett elmét - így az alany bármire rábólint. Ehhez viszont kell néhány markáns szektavezető, aki személyes ráhatással irányítja az illetőt, egészen a csatlakozásig, sőt még azon túl is. A szekták általában élesen szembefordulnak a történelmi egyházakkal, sőt gyakorta a társadalomnak is hátat fordítanak, és rendszerint ez eredményezi a közösségek, családok felbomlását, baráti kapcsolatok megszűnését.
A tested és a lelked is a cégé
Egy cég számára az a tökéletes alkalmazott, akinek a testét és a lelkét is birtokolhatja. Mariann évekkel ezelőtt egy hirdetésre jelentkezett, ami tisztes munkát és sok pénzt ígért. Elkezdtem, és észre sem vettem, hogy lassan szekta taggá válok - meséli. Egy MLM cégről van szó, és eleinte én is csak azért mentem, mint sokan mások: egy barátom hívott, és tudtam, hogy hülyeség, de nem akartam megbántani. Bámulatos, hogy milyen munkát végeztek rajtam, már a tájékoztató előadás alkalmával. Meggyőztek, hogy tényleg vagyonokat kereshetek, ha árulom a cuccaikat. Már magát az első előadást is profi módon felépítették, volt egy műsorvezető, aki vidám, laza hangulatban, viccelődve elaltatta a gyanakvást, és én is azt hittem, hogy ez egy laza dolog. Már akkor nagyot néztem, amikor az első sor hisztérikusan röhögött a moderátor meglehetősen sekélyes poénjain - persze, meg volt rendezve - a végén pedig felszólította azokat a tagokat, akik már havi 1 milliót keresnek, ezek az illetők (a teremben összegyűltek fele!) aztán szépen kiálltak a színpadra, és megtapsoltatták magukat.
Féltem, hogy elkezdenek tréningezni
Ezzel a műsorral nem győztek meg, nyilván kamu volt - folytatja Mariann, aki nem emiatt szállt be, hanem mert jól jött volna neki egy kis mellékes kereset. Elkezdtem én is árulni. Onnan tudtam meg, hogy kinek is dolgozom, amikor az egyik ismerősöm felhívta a figyelmem, hogy ez ahhoz a bizonyos szektához tartozik. Utánanéztem és tényleg. Azonnal kiléptem, mert nem akartam, hogy ez a hibbant szervezet általam is gazdagodjon. Tudtam, hogy piramisjátékban vagyok, noha ők többször mondták, hogy ez nem az. De az. Ugyanez a módszer egy ismert ingatlanos cégnél is működik. Ha maradtam volna, tudom, hogy elkezdenek tréningezni, és egyszer csak azt veszem észre, hogy a könyveikből tanulok, és tanfolyamaikon veszek részt.
Az ígért biztonság helyett agresszivitás
A szélsőséges vallási nézetek választása valamilyen szinten a társadalom hibája is, hiszen elérhetetlen eszményképeket állít a nők és férfiak elé, akik minden áron teljesíteni kívánják, amit a reklám és a divat követel tőlük. Ha az illető nem tudja elérni az áhított külsőt, mobiltelefont vagy autót, akkor csalódott lesz, és befordul: ha kívül nem tudott elérni semmit, akkor belül próbál sikerérzetet indukálni - a szekták pedig erre várnak. Az egyes szekták módszertana jelentősen eltér, de egyben feltétlenül megegyeznek: a hívek fanatikusak, és általában térítéskötelesek, ami azt jelenti, hogy mindenkit meg kell próbálniuk bevonni a nyájba. Már az elején tudatosítják az új taggal, hogy biztonságban van, végre hazaért, itt barátok közt van, sőt, mostantól ők az egyetlen bizalmasai. A tömörülések lényeges jellemzője lehet még az agresszív fellépés, a bosszúállás is, hiszen a probléma egyik fő oka az, mikor a törvényességet túllépve követik, üldözik azokat a tagjaikat, akik kiléptek szervezetükből.
Folyton számon kértek
Kata viszonylag szerencsés volt, mert simán elengedték. Azért szabadultam egyszerűen, mert látták, hogy ennél tovább nem tudnak nálam menni. Miért csatlakoztam? Azért, mert keresztény vagyok és azt hittem, ők is azok. Anélkül, hogy megnevezném őket, csak körülírnám: párosával járnak, mindenhova becsöngetnek, és mindig van náluk valami színes szórólap. A harmadik alkalommal beengedtem őket a konyhába, gondoltam, elcsevegek velük, amíg pucolom a zöldségeket. Kicsit zavart, hogy mindent a világvégére kerekítettek ki, amiben még lehet is valami. De tényleg nem lehet lerázni őket, nem hagyják abba, amíg végig nem mondták a szöveget. Egyre sűrűbben jöttek, én pedig tényleg szívesen beszélgettem azzal a két kedves hölggyel. Kata számára az első igazán taszító dolog az volt, hogy fiát is látványosan be akarták szervezni. Egyik alkalommal elhoztak egy fiatal srácot is, azzal a szöveggel, hogy „látták, van fiam, és ezekről a dolgokról ő is biztos szívesen beszélgetne egy vele egykorú fiúval". Mivel ismerem a fiamat, tudom, hogy egyelőre a zene meg a csajok jobban érdeklik, mint a vallás, így leszereltem őket, pedig erősködtek, hogy na, majd ők megmutatják neki a Bibliaelemzés szépségeit. Ez volt az első dolog, ami taszított. Aztán több ízben elhívtak istentiszteletekre, ahova több ízben nem mentem el. Az háborított fel, hogy utána számon kérték tőlem, hogy mit csináltam helyette, miért nem mentem, hol voltam? Aztán hívogattak még egy darabig telefonon, majd amikor kicsit megemeltem a hangom, végre lekoptak.
Az erkölcsileg és filozófiailag kifogásolható szekták zöme tisztában van azzal, hogy működésük nagy port kavarhat, és ezzel a kilépett ex-hívők is tisztában vannak, akik nem feltétlenül jártasak a vallások, szellemi irányzatok között. Részben ezért is nevezhetők áldozatoknak. Ezért hiányos, ködös, olykor ellentmondásos magánvéleménnyel vannak, amelyek megmaradnak a szubjektív nézőpont kategóriájában és csak ritkán lépik át azt.
