Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Házastársi és társadalmi szerepek, napi ötszöri ima és a Korán üzenetei. Sorozatunk folytatásában még mindig az iszlám vallással ismerkedünk.
Az iszlám történeti fejlődése során három markánsan elkülöníthető áramlatra tagolódik, (Szunnita, Síita, Háridzsita) amelyek, bár elismerik egymás létezését, tagjainak muszlim mivoltát, örökös ideológiai harcban állnak egymással.
Az iszlamizmus nem azonos az iszlámmal. Amíg az iszlám vallási és civilizációs meghatározás, addig az iszlamizmus politikai kategória. A nyugaton leginkább elfogadott nézet szerint az iszlamizmus az iszlám radikális formája. Ezt a muszlim gondolkodók többsége elutasítja, ők ugyanis nem különítik el a „vallási iszlámot" a „politikai iszlámtól", hanem az egészet egy entitásként kezelik. Maga az iszlamizmus kifejezés egyébként mind nyelvészeti, mind tartalmi szempontból problematikus, hiszen olyan, hogy politikai iszlám és nem politikai iszlám valójában nem létezik, mivel az iszlám szinte megjelenésétől fogva sok egyéb mellett magába foglalta a politikát is. A kormányzási feladatok, az államigazgatás lebonyolítása és a közösség életének szabályozása már az első muszlim állam Medinában való megalakulásától kezdve szerves része az iszlámnak.
Sokat vitatott, és félreértett téma a muszlim nők társadalmi helyzete. A nő az iszlámban bizonyos jogi tekintetben kevesebb joggal rendelkezik, de ugyanakkor kevesebb a kötelezettsége is. Így például, miközben a férfinak négy felesége lehet, addig a nő, ha egynél több férje van, házasságtörést követ el, s elválni is csak akkor tud, ha lemond a jegyajándékának fennmaradó részéről. A nőkre vonatkozó rendelkezések muszlim kulturális hagyományok szerint államonként is változnak, Iránban kötelező a csador viselése, egyes vidékeken pedig a házasságtörő asszonyokra és férfiakra egyaránt megkövezés vár.
A muszlimok többsége nem ismeri el a nők hátrányos megkülönböztetését, hanem a férfi és nő közötti eltérő szerepkörnek tulajdonítja azt. A nő ugyan feleannyit örököl, mint a férfi, azonban a muszlim családban a férfi feladata a nő eltartása, még akkor is, ha az gazdagabb. A nő viszont saját örökségével szabadon rendelkezhet.
Szakértőnk, Abdul-Fattah Munif hozzáteszi: „Az iszlám szerint a férfi és a nő egyenlő Isten előtt: „A hívő férfiak és a hívő nők egymás pártfogói. Megparancsolják a helyénvalót és megtiltják az elvetendőt. Megtartják az imádkozást, és zakátot adnak. Engedelmeskednek Allahnak és a Küldöttének. Velük szemben Allah könyörületet fog gyakorolni. Allah bizony Leküzdhetetlen és Bölcs" (Korán, 9: 71).
Ez az egyenlőség azonban nem jelent azonosságot. Mindkét félnek megvan a rá jellemző biológiai felépítése és lelki, érzelmi beállítottsága, és az ehhez illeszkedő szerepe a családban és a társadalomban. Ezen szerepek betöltése által a házastársak kiegészítik egymást, és hozzájárulnak a társadalom építéséhez."
A szerepek eltérése miatt a férj jogai és kötelezettségei eltérnek a nő jogaitól és kötelezettségeitől. A férfi szerepe elsősorban a feleség és a gyermekek eltartása, a család óvása, és a gyerekek tanítása, nevelése. A család vezetése, kormányzása így a férfire hárul, tehát ő a családfő, ami persze nem jelenti azt, hogy despotaként uralkodhat, hanem hogy felelősséggel tartozik Isten és a társadalom előtt a családjáért, ezért felelősségteljesen kell meghoznia a döntéseit.
A feleség elsődleges szerepe a férj és gyerekek otthoni ellátása, a háztartás vezetése, és a családi kassza felelősségteljes kezelése, az otthon melegének megőrzése. Ha van rá kapacitása, emellett tanulhat, vagy vallásához és nőiességéhez méltó munkát választhat magának.
A feleség engedelmességgel tartozik férjének, mint családfőnek, de ez csak addig terjed, amíg a férj kérése nem ütközik az Isten előírásaiba. A feleség beleszólhat a családot érintő ügyekbe, és segítheti a férjét a nagy horderejű döntésekben. A legfontosabb egymás iránti kötelezettségük, hogy egymás iránt tisztelettel és megértéssel viseltetessenek.
Ami a többnejűséget illeti, köztudott, hogy szinte minden társadalomban több a nő, mint a férfi, és a tudományos kutatások is kimutatták, hogy a férfiak többsége poligám hajlamú. Ebben az esetben, vajon melyik a jobb megoldás: eltitkolva szeretőket tartani, akikért mellesleg nem kell felelősséget vállalni, vagy pedig törvényes keretek között, legalizáltan venni el második feleséget, akiért és törvényes gyermekéért ugyanolyan felelősséggel tartozik a férj, mint az első feleség esetében? Az iszlám megengedi a többnejűséget, de nem teszi kötelezővé, sőt, amennyiben valaki nem képes igazságosan viselkedni a feleségek között, úgy csak egy feleséget tarthat meg.
A nő tehát a család alapja az iszlámban, a háborítatlan családi élet megóvása érdekében nem teszik ki őket a külvilág veszélyeinek, elzártságukat ezzel magyarázzák. Jelenleg egyre több muszlim nő vesz részt a közéletben, és a szigorúbb muszlim államok is felismerik a nők társadalmi szerepvállalásának szükségességét.
A muszlim hívő 1 napja
„Röviden: hajnali imádkozással indítunk, utána sokan munkába vagy iskolába, egyetemre indulnak, azután délben megint imádkozunk, később sokan betérnek valamelyik imahelyre, hogy ott végezzék a délutáni, naplementi és esti imádkozásokat, mivel a közös imádkozás hangsúlyos a vallásunkban. Helál (az iszlám vallásnak megfelelő) ételeket eszünk, otthon a család körében megbeszéljük a történteket, tanulságokat vonunk le az eseményekből, és beszélgetünk a hitről, az iszlámról és Mohamed Prófétáról, majd aki otthon imádkozza az esti imát, ezt a családja körében teszi, ezután mindenki igyekszik korán lefeküdni, hogy másnap fel tudjon kelni a hajnali imára. Magyarországon törvényileg garantált vallásszabadság van, tehát elvileg egy munkahelyen is lehet imádkozni. A gyakorlatban egyes munkaadók nehezményezik a munkahelyi imádságot, de amennyiben a muszlim munkavállaló bizonyítja, hogy megbízható munkaerő, általában egy kis jóindulattal kap „engedményeket", és levonulhat imádkozni. Azt gondolom, hogy így aki igazán be akarja tartani az előírásokat, azt a gyakorlatban sem akadályozza semmi: imádkozhat, böjtölhet, és elzarándokolhat Mekkába."
Az iszlám, a zsidó valláshoz hasonlóan, megfogalmaz bizonyos étkezési előírásokat a hívők részére. A disznóhús és származékai kategorikus tiltás alá esnek, csakúgy, mint a döghúsok, a vér, vagy vérrel szennyezett ételek. Azok a húsok, amelyek nem éles késsel, az állat torkánál átvágott állatból származnak, hívő muszlim számára nem fogyaszthatók. A bor fogyasztását a Korán kifejezetten megtiltja, ám ezeket jogtudósok folyamatosan kiterjesztették más szeszes italokra, párlatokra, főzött alkoholos italokra is. Abból indulnak ki, hogy a Korán nem a nabíz (bor) szót, hanem a khamr (részegítő) szót használja - ebből a szóból származik a mámor (arabul mahkmúr) szavuk. A dohány és kávé élvezete azok megjelenése után (15-16. század) kezdetben szintén tiltott volt. A dohányzást újabban számos vallástudós visszaminősítette a tiltott kategóriába, miután a vizsgálatok kimutatták, hogy különböző rákos megbetegedésekhez vezet.
Naponta ötször szólít imára a müezzin
Az iszlám vallásgyakorlatának naponta rendszeresen ismétlődő eleme a napi ötszöri kötelező ima. Az öt kötelező ima öt különböző napszakban történik: fadzsr (hajnalhasadás), dzuhr (dél), aszr (délután), magrib (napnyugta), isá (este). Mivel az imák időpontja a nap járásához igazodik, évszaktól és földrajzi helyzettől függően változik. Az imát áhítatos mosakodásnak kell megelőznie. Ez a mosakodás kötelező, de szükség esetén víz helyett homokkal való áttörlést is lehet végezni. Minden imádság megfelelő számú meghajlásból, leborulásból és Isten segítségül hívásából áll. Ez nem magányos imádság, hanem a gyülekezetben végzendő.
Kinyilatkoztatott könyvekben az iszlám szerint Isten beszél. Egyes prófétákon keresztül szent könyveket nyilatkoztatott ki. A Koránban név szerint szerepel a Taura (Tóra), a Zabúr (Zsoltárok) és az Indzsíl (Evangélium) mint Allah által leküldött könyvek. Mindazonáltal az iszlám teológia szerint ezek a könyvek időközben eltorzultak, egyes részeik elvesztek, illetve más részeket toldottak hozzájuk. Ilyen módon egyedül a Korán tekinthető hiteles, eredeti formában rendelkezésre álló kinyilatkoztatásnak. A Koránt Mohamednek adta Isten, részenként, 23 éven át. A Korán Isten igéje - nem teremtetett, hanem öröktől fogva van.
„Mohamed Próféta (Béke legyen vele) adta át az emberiségnek Allah üzenetét, a Koránt" - folytatja Abdul-Fattah Munif. „A Koránban rengeteg olyan üzenet van, ami a modern ember számára legalább olyan fontos, mint a Próféta korában élőknek. Az ember az iszlám nézete szerint egy méltósággal felruházott teremtmény, akit nem érhet semmilyen megaláztatás vagy agresszió, függetlenül bőrszínétől, nemzetiségétől vagy vallási hovatartozásától: „Méltóságot adtunk hajdan Ádám fiainak, a szárazföldön és a tengeren is vittük őket és jó dolgokkal láttuk el őket és sokak fölé emeltük őket azok közül akiket megteremtettünk" (Korán 17:70) A Korán azt üzeni, az emberiség egy család:
„Ó, ti emberek! Mi bizony egy férfiból és egy nőből teremtettünk titeket, népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy megismerjétek egymást. Bizony, a legnemesebb közületek Isten előtt a legistenfélőbb köztetek." (Korán 49:13) Azt is üzeni, miközben ebben a világban élünk, ne feledkezzünk meg a túlvilágról: „A vagyon és a gyermekek az evilági élet díszei, ám a maradandó jócselekedetek azok a legjobbak az Uradnál - a jutalmazást és a reményt illetően"
(Korán 18:46). Az evilági és túlvilági teendők közötti egyensúlyt nem szabad elveszíteni:
„Keresd a túlvilági (boldogságot) az által, amit Allah adott neked, de ne feledkezz meg evilági részedről, és légy jótékony, amiképpen Allah is jótékony volt tehozzád" (Korán 28:77)
Angyalok és dzsinnek
Az iszlám tanítása szerint angyalok állnak Isten rendelkezésére, akik végrehajtják akaratát és mindenben engedelmeskednek neki. Az angyaloknak különböző osztályaik vannak, Gábriel külön erőkkel van felruházva. Az iszlám rendszerében az angyalok szabad akarattal nem rendelkező, kizárólag Istent szolgáló lények. Az iszlám teológia fontos szereplője Dzsibríl (Gábriel), akin keresztül Isten közölte a prófétákkal a kinyilatkoztatást. Következően a szabad akarat hiányából, az iszlám nem ismeri a „bukott angyal" fogalmát. A Koránban az Ádámot megkísértő gonosz Iblísz nem angyal, hanem dzsinn. A dzsinnek az iszlám rendszerében tűzből teremtett lények, de ellentétben az angyalokkal, rendelkeznek szabad akarattal, így van közöttük jó és rossz is. Tevékenységükkel segíthetik az embereket jó avagy rossz útra lépni. Az iszlámban szerepel a sajtán (sátán) - kísértő kifejezés is, ami elsősorban Iblíszt és leszármazottait jelenti, de emellett jelenthet bármilyen embert vagy dzsinnt, aki „gonosz dolgokat sugalmaz" másoknak. Iblísznek sok utóda van, akik igyekeznek uralkodni az embereken, azonban ez nem jelenti azt, hogy megszállnának egyes embereket, hiszen az iszlám szerint a lélek teljes egészében kitölti a testet, így a sátán nem tud abba „beleköltözni", maximum megpróbálja sugdosásaival befolyásolni és hatalmába keríteni az embert.
Fotó: Ranoush
