Ez egy tudattalan kompenzáció - mondta egy pszichológus a Nők a pszichoanalízisben című kerekasztal beszélgetésen, ahol Freudtól a baby blue-ig jutottunk, a legfőbb női szorongásokat érintve.
1. rész
Európában az 1910-20-as években a nők aránya pszichoanalízisben magasabb volt, mint bármely más tudományágban, és az idő előrehaladtával egyre többen lettek. Ők az első értelmiségi nők közé tartoztak, ugyanis az 1890-es évektől három egyetemi karon tanulhattak a nők.
A pszichoanalitikusnő vágya
Nők a pszichoanalízisben címmel az Imágó klub előadást szervezett a Nyitott Műhelyben. Borgos Anna pszichológus és genderkutató többek közt a pszichoanalízist művelő értelmiségi nők élettörténetét és szerepkonstrukcióját kutatja, erről is beszélt az előadásában. Előzetes várakozásainkkal szemben az a téma, hogy a pszichoanalízisben vannak-e kifejezetten női kezelési módszerek, nem igazán került elő.
Inkább egy-egy jelentős női pszichoanalikusról volt szó, illetve saját nőiségük, és munkásságuk meghatározásáról. Előkerült péniszirigység fogalma és egyes pszichoanalitikus nőknek a saját vaginájukról és szexualitásukról szóló értekezései, majd eljutottunk a korabeli értelmiségi nőket a maiakhoz hasonlósan nyomasztó szupernő szindrómáig. A beszélgetésen elhangzó legérdekesebb témák nem a pszichoanalízishez kapcsolódtak szorosan, sokkal inkább az elmúlt kilencven-száz évben jellemző, modern női szerepekhez.
Pszichoanalízis
Olyan vizsgálati és kezelési módszer a pszichológiában, amelyik a lelki zavarokat a tudatalatti okok feltárásával igyekszik gyógyítani. A módszer Sigmund Freud osztrák neurológushoz kapcsolódik. Elmélete szerint az elfojtással tudattalanná váló emlékek, motivációk hatással vannak a személy motivációira és viselkedésére. A tudattalan emlékképek neurózis forrásává válhatnak, főleg amelyek szexuális és agresszív tartalmúak. A pszichoanalízis célja ezeknek a felszínre hozásával kezelni. A neurológus kezdetben Breuer nyomán hipnózissal igyekezett a felszínre hozni a tudattalan élményeket. Ennek során azt tapasztalta, hogy nem mindenki hipnotizálható, s hogy hipnózissal nehéz tartós eredményeket elérni, és a szabad asszociációval kezdett el kísérletezni, hogy annak segítségével felszínre hozza az elfojtott, tudattalanná vált emlékeket. Ebben alapvető jelentőséget tulajdonított az álomfejtésnek, amit a tudattalanhoz vezető via regiának (királyi útnak) tartott. A terápiában a szóbeli elvétéseknek is nagy jelentőséget tulajdonított, a tudattalan megnyilvánulásának tartotta.
A nőiség egyfajta fogyatékosság
Borgos Anna Freud munkásságát említve kifejtette, az osztrák neurológus számára a férfiasság az alapeset, a „nő a genitális hiányosságaiból" egy sor más hiányosságot levezetett. „A freudi elmélet szerint a nőiség egyfajta fogyatékosságot is jelent, és a nő számára emiatt a következő választási lehetőségek vannak: kiteljesedés a gyermekben, vagy a maszkulinitás komplexus." Az utóbbi részben a férfiasnak tartott szerepek felvételét jelenti, ezek közé tartozik az is, ha egy nő értelmiségi pályára lép és igyekszik megállni a helyét a munkájában. A péniszirigység fogalma itt tehát nemcsak a szexualitásra utal, hanem arra is, hogy a nők férfias pályán szeretnék megmérettetni magukat.
Habár sok elmélet fölött eljárt már az idő -főleg Freud egyes elgondolásai fölött- a kerekasztal beszélgetésen részt vevő másik pszichológus, Kovács Mónika szerint a szorongás az, ami megmaradt a sikeres szakmai teljesítményt elérő nőknél. „A mai, trendi kifejezéssel élve a szupernő szindróma ugyanúgy megfigyelhető a korabeli értelmiségi nők, mint a maiak körében. Azok a nők, akiknek menő karrierjük van, megállják a helyüket a férfivilágban, hajlamosak jobb háziasszonyok lenni. Ez egy tudattalan kompenzáció. Ha vesztek a feminitásomból azzal, hogy maszkulin karrierem van, akkor azt ellensúlyozom, és a hagyományos női szerepekben is szeretnék kiváló lenni."
A pszichológus szerint az első értelmiségi nőket is ugyanúgy foglalkoztatta az a kérdés, hogy szerezhetnek-e úgy státuszt, társadalmi rangot, szakmai elismerést, hogy közben ne váljanak maszkulinná.
Az apa szerepe változott meg
Ami a hagyományos női szerepeket illeti, az anyaság megítélése a pszichoanalízis szempontjából lazult az elmúlt kilencven- száz évben. „A nőkbe az is sok szorongást ültetett, hogy az anyaság óriási jelentőséget kapott: a pszichoanalízis központi szerepet tulajdonított az anyáknak, sok, későbbi problémáért őket tette felelőssé. Ez a kiemeltség egyfelől hatalmat és önbizalmat ad egy nőnek, másfelől pedig félelmet, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a gyereknevelésben minden tökéletes legyen" - mondta Kovács Mónika pszichológus, hozzátéve, az anya személye, valamint a gyerek korai környezete, az „attachement" ugyanolyan fontos ma is. „A különbség az, hogy a szülőségi koncepció sokat fejlődött, másképp látjuk az apákat. Ma már gondoskodóbbnak tekintjük őket, jobban részeseivé váltak a gyereknevelésnek."
A kötődés a szülők és a gyerekek közt azért is erősebb, mert a mai emberek körülményesebben tervezik a családalapítást, érettebb korukban vállalnak gyereket, és az is meghatározó ok, hogy korábban a gyerekhalandóság miatt az anyák a saját védelmükben nem alakítottak ki olyan szoros kapcsolatot a csecsemőikkel, ami a mai ember számára természetes.
Szoptatás, baby blue, feleség szerep
Amint a beszélgetés végén a közönség is hozzászólt a témákhoz, világossá vált, hogy az anyasághoz kapcsolódó szerepek, élmények és konfliktusok gondolkodtatták el a legtöbbeket. Szó esett arról, hogy a szoptatásnak milyen trendjei voltak az elmúlt évtizedekben, és ma már Dr. Spock utáni érában érzés kérdése, hogy egy nő mennyiszer és meddig szoptat. Felvetődött az anyai felelősséggel együtt járó, a szülés utáni napokban - a statisztikák szerint átlagosan a 3. napon belül - jelentkező baby blue (gyerekágyi levertség) is, amelyről megoszlottak a vélemények, hogy a hormonális változások, vagy az új szerep okozta szorongás-e a fő kiváltó oka. Egy hozzászóló férfi pszichoanalitikus azt is szóba hozta, hogy sok női páciensénél szülés után az okozta a legnagyobb gondot, hogy anyából ismét nővé és feleséggé váljon. Ha néhány szóban kellene összefoglalni a visszacsatolásokat, az arról szóló beszámoló a női aggódás evolúciója címet kapná.
A folytatásban arról lesz szó, kik azok az európai - és főleg magyar- nők, akik az 1910-es évektől kezdve meghatározó szerepet töltöttek be a pszichoanalízsben, miért épp ezt a hivatást választották, és hogyan ítélték meg az ő munkásságukat.
Nem tenyészbika, nem szárazdajka
