Te is hallottál már arról, hogy valaki elfojtja az érzéseit? Vagy azt, hogy tagadásban él? Esetleg kivetíti másokra az érzelmeit? Ezek mindegyike egy-egy elhárító mechanizmus, amelyet elménk használ annak érdekében, hogy megvédjen minket a kellemetlen és érzelmileg megterhelő élményektől. Milyen énvédő mechanizmusok léteznek?
Ma 83 éve hunyt el a pszichológia egyik legnagyobb és legismertebb alakja, Sigmund Freud. Az osztrák származású neurológus és pszichiáter jelentős hatást gyakorolt arra, ahogyan ma az emberi lélek és az elme működéséről vagy éppen a szexualitásról gondolkodunk. Azonban nem minden tana állta ki az idő próbáját. Lássuk, melyek azok a freudi gondolatok, amelyeket az évek alatt megcáfoltak.
Sigmund Freud kétségkívül a pszichológia egyik legmeghatározóbb és egyben legmegosztóbb alakja. Elméletei még napjainkban is parázs vitákat generálnak szakmai és laikus körökben egyaránt. Fallikus szimbólumok, hisztéria, pszichoanalízis, ösztönén, élet- és halálösztön… Csak néhány Freud tanai közül, amelyeket jó, ha ismerünk.
Melyik név ugrik be elsőként arról a szóról, hogy pszichológia? A válasz gyakran rekordsebességgel érkezik: Sigmund Freud. A pszichoanalitikus iskolát megalapító bécsi pszichiáter óriási hatással volt a közgondolkodásra: elméletének alapötletei átszivárogtak a kultúrába és a művészetekbe. Sokszor idézzük őt, még többször azonban tévesen.
Kéményseprésnek nevezte azt a jelenséget, ahogyan a problémák kibeszélése megtisztítja az ember lelkét. Bertha Pappenheim Josef Breuer hisztériás betegeként vonult be a pszichoanalízis leghíresebb esettanulmányai közé, miközben az irányzat megalapításához szükséges fontos ötletek származtak tőle. Ki volt valójában az Anna O. álnéven emlegetett személy, és mi mindent köszönhetünk neki?
Mit tehet az egyedülálló szülő, ha gyermeke az ödipális szakaszba kerül?
