A lélektan klasszikusai a terület iránt érdeklődők százezreit ejtik újra meg újra ámulatba. Történelmi jelentőségük abban áll, hogy a pszichológia alapkérdéseit helyezték egészen új megvilágításba. A válaszok keresése pedig korántsem ért véget: a technológia fejlődésével és a tudásunk gyarapodásával az események értelmezése napjainkban is élénken zajló folyamat. Mivel gazdagodott a tudomány egy baleset, egy betegség vagy egy gyilkosság szörnyű története által? Sorozatunkban a pszichológia leghíresebb esettanulmányait mutatjuk be.
Ki volt Bertha Pappenheim, alias Anna O.?
A fiatal neurológus, Joseph Breuer sietősen lépdelt egy bécsi lakás felé, ahova egy beteghez hívták: a nő rejtélyes okokból, bénultan hevert az ágyon, végtagjait mozgatni képtelen módon. Bertha Pappenheim súlyos köhögéstől, látás-, hallás-, illetve beszédzavartól, hallucinációktól és időnkénti eszméletvesztéstől szenvedett, ám tünetei hátterében orvosai nem találtak testi okokat, azok sokkal inkább apja betegségével és későbbi halálával álltak kapcsolatban. Breuer hisztériával diagnosztizálta a fiatal nőt, aki Anna O. néven vált a pszichoanalízis egyik leghíresebb esetévé.
Eleinte hipnózissal igyekezett meggyógyítani Annát, aki egy idő után inkább csak beszélgetni szeretett volna a doktorral. Annától származik a szabad asszociáció módszere, amely során a kliens mindenféle megszorítás nélkül mindent kimond, ami az eszébe jut. Az elmélet szerint ez a technika a megoldatlan pszichés konfliktusok tudattalan gyökeréhez vezet.
Az egyik leghíresebb eset, mégis félrediagnosztizálták?
A beszédkúra – vagy ahogy Anna nevezte, a „kéményseprés” – valóban a panaszok enyhülését eredményezte. Bár Freud személyesen sosem találkozott Bertha Pappenheimmel, a róla közölt esettanulmánya rendkívül népszerűvé vált. Egy bő évszázaddal később azonban más magyarázatok is születtek Anna egykori állapotára vonatkozóan: voltak, akik epilepsziának, drogfüggőségnek, illetve agyhártyagyulladásnak tudták be a tüneteit.
Mi mindennel foglalkozott élete során?
Bertha Pappenheim (1859–1936) élete a kezelését követően is figyelemre méltó maradt: gazdag életműve színdarabokat, verseket, pamfleteket (közéleti írásokat) egyaránt tartalmaz. Feminista gondolkodóként társadalmi szerepvállalása is rendkívül értékes volt, dolgozott árvaházban, illetve megalapította a Zsidó Nők Szövetségét. 1954-ben Németország az arcképével ellátott bélyeggel tisztelgett munkássága előtt.
Mit köszönhetünk neki?
A 19. század második felében egészen elképesztő felfedezésnek számított, hogy a „beszédkúra” képes a kliens testi működésére hatni, hogy az elfojtott problémák feltárásával megélt katarzis a tünetek enyhüléséhez vezet. Az egész modern pszichoterápia alapját jelentő ötlet javarészt a fantasztikus Bertha Pappenheimtől származott. Sokáig kizárólag férfi orvosait ünnepelték érte. Anna O. esete nemcsak a pszichoanalízis indulásaként vonult be a történelembe, de arra is figyelmeztet minket, hogy az orvos-beteg kettősségre épülő kategóriarendszer sokszor mesterséges, és a kliensek is fontos tudás birtokosai, akikkel partneri viszonyt érdemes kialakítani.
Érdekelnek más esettanulmányok?
Hihetetlen dolog történt 1800-ban a Délnyugat-Franciaországban található Aveyronban: egy 11-12 éves forma kisfiúra bukkantak az erdőben, akiről feltétezhető volt, hogy már évek óta egyedül élt a rengetegben. Mi történt Viktorral ezután? Hogyan tudott beilleszkedni az emberek közé az aveyroni vadfi?
