Mi a mandala? Az ősi szanszkrit szó jelentése kör és középpont is egyben.
A mandalát tekinthetjük úgy is, mint a teremtés alapszerkezetét. Ha körülnézünk a természetben, a kör és a kör alakba rendeződött szerkezetek, formák mindenütt megtalálhatók. Felfedezhetjük a világot alkotó legelemibb részecskékben, a Nap és a Hold formájában, a virágokban, a gyümölcsök metszeteiben – és az élet kezdetén a petesejt is a kör háromdimenziós megnyilvánulása.
Az ősi szimbólum
A kör ősi szimbólum, a végtelen vonal az örök élet jelképe. Minden korban és kultúrában találkozhatunk vele, a mandalák minden kultúra eredeténél és minden ember gyökereinél ott vannak. Mert a kör, a körforgás mindenkire nyugtató és felemelő hatással van. Ezt rajzolja a kisgyerek először, a Napisten kelta papja kört rajzolt maga köré a szertartás előtt, és a buddhista zarándok a kör alaprajzú sztúpa körül rója a köröket, miközben mantráit mormolja.
A mágikus kör megjelenik a keresztény templomok rózsaablakaiban és kupoláiban, és a tibeti mandalák templomalaprajzra emlékeztetnek. Az észak-amerikai indiánok sámánjai és az ausztrál bennszülöttek ugyanúgy gyógyító hatású mandalákat készítenek kövekből vagy színezett homokból, mint a tibeti szerzetesek.
A mandala és a meditáció
A tibeti és az indiai mandalák vizuálisan segítik a meditáció folyamatát. Ha lazán, erőlködés nélkül nézzük őket, érezzük, hogy befelé vonzzák tekintetünket – és ezzel együtt a tudatunkat is. Megfigyelhetjük, hogy minden egyes mandala másként hat ránk – készítője lelki beállítottságától függően.
De miért más lelkivilágának kivetülésén szemlélődjünk? Miért ne készítsünk mi magunk is mandalát?
Amikor néhány évvel ezelőtt elmentem egy mandalafestő jógahétvégére, biztos voltam benne, hogy én csak jógázni fogok, hiszen ecsetet utoljára iskoláskoromban vettem a kezembe, s akkor sem voltam ügyes a festésben…
