„A Tarot nem büntet, nem simogat, nem gyárt elméleteket, csak mond valamit.
Ha nincs vele dolgunk, hát nincs. A kártyának ez tök mindegy.”
A heti tanítás: Befogadás
A befogadás a víz és az emóciók női, beengedő minőségét képviseli. Ennek az alaknak nincs feje, így nincs zajos és agresszív elméje sem – ez tökéletes elfogadást tesz lehetővé. A Víz Királynője a határtalanság és a hála idejét hozza el. Hálát érez mindenért, amit az élet hoz – elvárások és feltételek nélkül. Sem kötelességtudat, sem jutalom, sem ellenszolgáltatás nem motiválja őt.
A mester a befogadásról
Az egyik legalapvetőbb kulcs Isten templomához: a hallgatás képessége. A hallgatás passzivitást jelent, azt, hogy teljesen elfelejted magad. Csak akkor hallod, amit hallgatsz. Amikor figyelmesen hallgatsz valakit, teljesen elfelejted önmagad. Ha nem tudod elfelejteni önmagad, akkor képtelen vagy hallgatni. Amikor hallgatsz, egy átjárható passzivitássá, egy befogadó anyaméhhé, femininné válsz. És ahhoz, hogy beérkezz, femininné kell válnod. Agresszív betolakodóként, megszállóként nem juthatsz el Istenhez. Csak akkor érhetsz el Istenhez, ha… vagy inkább az a helyes, ha úgy mondjuk: Isten csak akkor érhet el hozzád, ha befogadóvá, femininné válsz.
A hét a tanítás fényében
A hét elején nem volt nagy nyüzsgés a témában, így aztán befogadtam egy nagy tányér pirított tésztát olívaolajjal nyakon öntve. Volt rajta még egy kis tejfölös cukkini is – pár csepp szójaszósszal a tetején. Pazar vacsi, tényleg.
Kedden nyílt először rendesebb alkalom a kártya tanítása szerint cselekedni, bár e szempontból akkor sem volt épp eseménydús napunk. A főszerkesztő asszony például öntudatlanul is megfelelt a lap mutatta életfeladat kihívásának.
A kártyahúzásról mit sem tudva, várakozásainkkal némileg ellentétesen, befogadóan viszonyult pár olyan fejlesztési tervhez, amelyek a korábbi elképzelésekkel nem álltak teljes összhangban. De hát ilyen egy jó főszerkesztő. Együtt rezeg a csapattal.
Csütörtökön a szerkesztő-dizájner banda – a kártya tanítását ízlelgetve – megpróbált elfogadó módon közelíteni egy, a Dívány-dizájnt érintő fotózáshoz. Eleinte teljes őrültségnek tűnt az ötlet, többször emlékeztetnünk is kellett magunkat a hét eleji „befogadó fogadalomra”. Végül aztán úgy mentünk el, hogy miért ne sülhetne ki belőle valami jó… Csak azért, mert 10 éves pályafutás alatt egyszer sem sikerült? Hát, nehéz mit mondani. Egy meglehetősen jó arc fényképész srác érkezett, vette a poénokat, nyomta az ötleteket, és látszott, hogy ért ahhoz, amit csinál. Jó hangulatú fotózás kerekedett, és lett is benne egy sor használható alapanyag.
Folyt. köv.
