pszichológia önismeret napló

Határidőnaplót még digitális világunkban is sokan vezetnek. Az analóg, papírra vetett elfoglaltságok jobban emlékezetünkbe vésődnek, és talán nagyobb jelentőséget is kapnak. Ha pedig szakemberek által terelt módon érzéseinket és gondolatainkat is meg tudjuk ilyen módon osztani magunkkal mindössze napi néhány perc ráfordítással, már egész biztosan nagyon sokat teszünk jóllétünkért. 

A Mind Art 2024 végén megjelent Én-Tükör Önfejlesztési és jóllét naplója így segít mindenkinek interaktív módon rálátni arra, mit tehet önmagáért, min kell dolgoznia. Kinyit valamit, katalizátorként működik, hogy meg tudjuk magunktól is kérdezni: "amúgy hogy érzed magad, milyen napod volt?"

Az Én-Tükör szerzőpárosa

Pál Kata Dorottya tanácsadó szakpszichológus, kognitív viselkedésterápiás konzultáns, művészetterápiás foglalkoztató és sématerápiás konzultánsjelölt. Munkájának fókuszában az önmagunkhoz való kapcsolódás, az önelfogadás elősegítése, a kreativitás kibontakoztatása és az életben felbukkanó nehézségekkel való hatékony megküzdés kialakításának a támogatása áll.

Sas Eszter Krisztina pszichológus, művészetterápiás foglalkoztató, mediátor. Pszichológiai magánrendelésében főként életvezetési elakadásokban, párkapcsolati és családi problémákban, döntési helyzetekben, valamint az önelfogadás elsajátításában támogatja a hozzá fordulókat.

Ők ketten a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítói, ahol pszichológiai tanácsadási folyamatok vezetésével, exkluzív workshopokkal és interaktív önismereti termékek fejlesztésével foglalkoznak. Ezek legkiemelkedőbb példája a három kötetük, melyek

már több ezer embernek segítettek önismeret és stresszoldás témakörében, hazánkban formabontó módon, az olvasó intenzív és aktív bevonásával.

Kiadójukkal együtt kifejezett céljuk volt a kötetek árának alacsonyan tartása, mivel úgy gondolják, a ma elit és drága szolgáltatásnak számító pszichológusi segítség mindenki számára elérhető kellene, hogy legyen.

Mit jelent egy önismereti kötet esetében az, hogy interaktív?

Kata: A naplóink esetén az interaktivitás olyan, mint amikor a pszichológus házi feladatot ad két beszélgetés között. A köteteinknél a cél mindig is az volt, hogy az olvasó ne csak passzív befogadó legyen, mint a legtöbb pszichológiai könyv esetén, hanem le kelljen írnia, papírra vetnie a gondolatait, így tükröt tartva magának. Hiszünk abban, hogy az ilyen önmunka jól kiegészíti az önismereti folyamatot. Azt azonban fontos tudatosítani interaktív kiadványok esetén is, hogy miért használjuk, mi a cél, mert manapság sokan habzsolják akár az önismeretet is, ami túltelítődéshez vezethet.

Eszter: A kézírás képe is változik attól függően, milyen állapotban vagyunk. Ez is sokat elárulhat önmagunkról. A napló ezen az interaktivitáson keresztül, az "olvasó" személyes és aktív közreműködésén át tud többet adni egy pusztán leíró önismereti kalauznál. Az általános dolgok helyett mindenki magára vonatkoztatva tud dolgozni ezekkel az eszközökkel. Arra is biztatnánk a naplóink használóit, hogy merjenek kritikusak lenni, és azt fogadják be belőlük, ami számukra igazán szükséges, ami nekik oké.

Kata: Pszichológusként célunk eszköztárat, ötleteket adni a kliens kezébe, amikhez majd saját maga is tud nyúlni, és amelyeken keresztül maga tudja a helyzeteket megoldani. Ehhez adnak fogódzót az interaktív kérdések, gyakorlatok, technikák.

Eszter: Nem mindig AHA-élményt ad, hanem tudatosságot, kialakít egy rutint ahhoz, hogy foglalkozzak magammal. Ne csak akkor, amikor már ég a ház, hanem váljon szokássá.

Hogy értendő a határidőnapló esetében az "örök napló" kifejezés?

Kata: A napló folyamatosan vezethető mindennap, bármikor kezdheted, és ha kihagysz belőle heteket vagy hónapokat, ugyanott tudod folytatni, ahol előzőleg kiszálltál. Nem nyomaszt, hogy lemaradtál, kiestél belőle. Amikor van időd vagy kedved, kitöltesz benne valamit, de nem kötelező másnap is ezt tenned. S mindezt úgy, hogy közben ennek a harmadik, legfrissebb kötetnek is van egy íve, ahogy végigvezet a témákon: az öngondoskodás bevezetőjéből a lassításra térnek rá az olvasók, aztán a kapcsolódásra. Előbb saját magukhoz, majd másokhoz. Ezután kreativitásra biztatjuk őket, ami elsősorban más nézőpontok megismerését jelenti, majd elérkezik a kibontakozás, melynek célja az önmegvalósítás. Az volt a szándékunk, hogy már ez az ív is tanítson valamit a fokozatosságról.

A címben is szereplő tükör arra is reflektál, hogy aki belenéz, mennyire lát ép testben ép lelket? A fizikai jóllétre mennyire helyeztek a naplóban hangsúlyt?

Eszter: A pszichológiai konzultációkon is érdemes a fizikai jólléttel kezdeni: megvan-e a szükséges alvás, mozgás, megfelelő-e a táplálkozás. Ezek az alapok, amikre tudunk építkezni. Már nagyon egyszerű dolgokkal is el lehet indulni a változás útján, amikre, ha az ember tudatosan figyel, nagyon sokat számít a mentális egészsége szempontjából. Elmondom az egyik kedvenc példám. Amikor sietek valahova, és szaporázom a lépteim az utcán, ha megfigyelem a testem, érzem, hogy mindenem megfeszül, ahogy rohanok, szinte görcsben van minden izmom. Nem csoda, hogy ettől az elmém is feszültté válik. De ha megpróbálom tudatosan lelassítani a lépteim, odafigyelek a járásom ritmusára, arra ahogyan a lábam érinti a talajt, máris elérhetek egy nyugodtabb mentális állapotot. Ez egy olyan tudatos jelenléttechnika, amit bármikor gyakorolhatunk, ha épp megyünk valahová. Sokszor szerintem első lépésként könnyebb a testünk érzeteihez kapcsolódni, mint az érzelmekhez. Épp ezért a naplóinkban is hangsúlyt fektetünk a jóllét vagy a stresszkezelés fizikai aspektusaira.

Kata: Gyakran használom a munkámban azt a hasonlatot, hogy amikor a mobiltelefonunk aksija lemerülőben van, feltesszük a töltőre, de amikor mi merülünk le, figyelünk-e ugyanerre? Az embereknél is először ennek kell rendben lennie, szükséges egy alap “feltöltöttség”, mielőtt mélyebb önismereti munkába kezdenénk. A fáradtság sokszor nem is fizikai eredetű, gyakori, hogy mentálisan vagy érzelmileg merültünk le. Ezt meg kell tanulni szétválasztani, felismerni, hogy tudjunk azzal összhangban feltöltődni, ahogyan lemerültünk. Ebben segítenek a naplóban az öngondoskodási és lassítási heti fókuszok. 

Az interaktív módon töltögethető napló a mai világunkban adja magát, hogy akár online is lehetne. Miért lett ez papír alapú?

Eszter: Ez a harmadik kötet esett át a legtöbb változtatáson a megjelenésig. Eredetileg kártyának indult, majd inkább visszatértünk a napló formátumhoz, hiszen ebben van már gyakorlatunk. Ezzel kapcsolatban fontos tapasztalás volt az, hogy meg kell hagyni az időt egy-egy alkotói folyamatnak, mire kiforrja magát az az ötlet, amit végül meg is valósítunk. De volt pár alapvetés, ami már a kezdeteknél tiszta volt: ilyen a szándékosan alacsonyan tartott, szélesebb kör számára elérhető fogyasztói ár, és ilyen volt az analóg forma is.

Kata: A kézírás önreflexiót kínáló, már említett tulajdonságán kívül a papírra vetett gondolatok lelassító és átgondolásnak teret adó jellege miatt fontosnak tartjuk a papír formátumot, hiszen amikor kézzel írunk, közben átadjuk a feszültséget a papírnak. Ráadásul a Mind Art-ban a művészet és kreativitás, mint mindenben, a kötetekben is fókuszban van, aminek a papír formátum nagyobb kifejeződési lehetőséget ad. Persze az online térben is kereshetek egy gyakorlathoz a hangulatomat kifejező szomorú képet, vagy készíthetek digitálisan is montázst, de ez nagyon más, mint amikor az érzéseimet kifirkálom magamból.    

Ketten együtt még 50 évesek sem voltatok, amikor az első kötetetek megjelent. Nem volt szkeptikus a szakma az ennyire fiatal szerzőkkel szemben?

Eszter: Semmilyen negatív hang nem jutott el hozzánk, sőt inkább támogatást és biztatást kaptunk a szakmától is. A több ezer elkelt példányszám is beszédes adat, és sok olvasói levélben is kedves tapasztalatokat osztottak meg velünk a napló használói. Talán mert mi nem akarunk nagyot ígérni. Mi sosem mondjuk, hogy bármelyik kötetünkben mindenre benne lenne a megoldás. Mi gyakorlatokat, technikákat és gondolatébresztő kérdéseket kínálunk elsősorban, mindezt szakmai alázattal és kellő önkritikával, nem lépve át azokat a szakmai kereteket, ahol már nincs kompetenciánk.

Ahogy beszélgetek veletek, szinte egymás mondatait fejezitek be, a másik gondolati fonalát szövitek tovább. Így zajlik köztetek az együttműködés is?

Kata: Alapvetően igen, jellemző ránk ez az intuitív, egymásra reflektáló működés.

Eszter: Több éve dolgozunk így együtt, ez idő alatt külön-külön is rengeteget fejlődtünk szakmailag és emberileg, de azt is folyamatosan tanuljuk, hogyan tudunk jól együttműködni. Általában az ötleteléseknél nagyon inspiráljuk egymást, úgy érzem, ha én feldobok egy labdát, Kata utána azt tudja még magasabbra lökni. Általában abban egyetértés van közöttünk, hogy a Mind Art-nak éppen mi az iránya, de mindkettőnknek megvan a speciális szakmai érdeklődése. Kata például az elmúlt években a kognitív viselkedésterápia és a sématerápia területén szerzett több tapasztalatot.

Kata: Abban, hogy a naplókban kinek mi a saját része, területe, a személyes életút és az aktuális élethelyzetünk is nagy szerepet játszanak. Eszternek például néhány éve a saját életének is szerves része lett a mindfulness, meditáció, elvonulások, ami az utóbbi két naplónkon is tetten érhető. Az Én-Tükörben is úgy osztottuk le a fejezeteket, hogy éppen ki melyik témát érezte magához közel, hiszen legjobban akkor tudunk alkotni, amikor az önazonos.

Kata, te külföldön élsz. A lengyelországi tapasztalataid mennyire segítettek jobban észrevenni a magyar lélek sajátosságait?

Kata: Talán, ha nem épp Lengyelországban élnék, az összehasonlítás több magyar jellegzetességre hívná fel a figyelmemet. De itt pont az volt a megdöbbentő számomra, hogy a történelmi hasonlóságok mennyire hasonló mentalitásúvá tettek minket. Kint nemzetközi közegben mozgok, ami viszont ráébreszt néhány magyar tulajdonságra, ami a lengyelekben is éppúgy megvan, például hozzánk hasonlóan ők is nehezebben kapcsolódnak a pozitívumokhoz, pesszimistábbak. Az Én-Tükör naplóban ez pont célkitűzés is, hogy formáljuk a nézőpontot, segítsük észrevenni a pozitívumokat is.

Eszter: Annál is inkább, mert magunk konstruáljuk a valóságot. Hogy mit és hogyan élek meg, nagyban függ attól, hogy hová teszem a nagyítómat, mit veszek észre a körülöttem lévő dolgokból vagy milyen alaphozzáállás jellemez úgy egyébként az élethez. Sokszor hiába van ott a szemünk előtt a jó, nem vesszük észre. Mint ahogy azt sem, hogy a gödröt is lehet, hogy pont mi ássuk magunk alatt. Mi arra szeretnénk ráébreszteni a hozzánk fordulókat vagy a naplónk használóit, hogy a gödörből való kiút megtalálása is sokszor saját magunkon múlik.

Ha kíváncsi vagy Sas Eszter tollából pár egyszerű meggyőzési stratégiára is, ezt a korábbi cikkét is ajánljuk figyelmedbe.