A mai negyvenesek és még idősebbek ismernek jó néhány olyan játékot, amely igazán szorosan tartozik hozzá a szocializmus éveihez. Ha van kedved egy szó szerint játékos múltidézéshez, tekintsd át velünk, mi minden fordult meg az átkosban a gyerekkezekben!
Az internet és a franchise-játékok érája előtt bizony egész más jelentette a jó mulatságot a gyerekek számára, mint ma: nem volt szuperhősös építőjáték, kéthavonta új divat szerint érkező plüss vízidisznó vagy szörnyszerű baba képében. Egész máshogy változtak a divatok még akkor is, amikor az első „kütyük” megjelentek – a teljesség igénye nélkül lássuk, mi mindennel játszottunk egykor!
Egy ilyen összeállítás elképzelhetetlen lenne a korszak meghatározó társasjátéka, a Gazdálkodj okosan! nélkül. A mai társasjáték-kultúrához képest egészen más világot kell elképzelni: a Monopolyhoz hasonlító játékban kart karba öltve volt meg az ideológiai nevelés és az önfeledt játék öröme.
A cél a szocialista értékeknek megfelelően okos gazdálkodás volt, miközben a háztartásvezetés és a takarékoskodás alapjai is közelebb kerültek a játékosokhoz.
A játék sokkal fordulatosabb, izgalmasabb volt, tovább is tartott, mint egy klasszikus gyermektársas, így a teljes család élvezhette azt.
A Mastermind nevet viselő logikai játék máig sokak kedvence, pedig rémesen egyszerű. A két játékos egyike 4 bábut rejt el takarásban: ezek közt különböző és azonos színűek egyaránt lehetnek. Társának feladata a pontos színkombinációt és sorrendet kitalálni úgy, hogy tippjeit kirakja, a feladó pedig fekete és fehér tüskékkel jelzi, hány szín helyes, illetve ezekből hányat lát jó helyen. Egyszerűen nagyszerű, és tömegek kedvence volt ez a játék is.
A szocialista játékok legegyszerűbbjei
A hiánygazdálkodás időszakában természetesen azok a játékok, amelyekhez nem volt szükség eszközökre, vagy épp minimális eszközigénnyel is játszhatók voltak, még értékesebbé váltak. A számháború például ilyen: osztálykirándulások, táborok kedvenc tevékenysége volt leolvasni a másik számát, illetve elrejtőzni, hogy a sajátunkat senki se láthassa.
Az ugrókötelezés, valamint a gumiszalaggal játszott ugróiskolázás a lányok kedves tevékenysége volt, de különböző tapsolós játékokkal is elüthették az időt a gyerekek. Ezek közt akadt olyan, amelyben csak ketten tapsoltak, de volt olyan is, amelyikben körbe állva adták tovább a pacsit, dalt énekelve – ahol véget ért, ott esett ki az, akinek utoljára a tenyerébe sikerült csapni. A pirospacsi is hasonló játék volt azokra az időkre, amikor
semmilyen eszköz nem állt rendelkezésre, de el kellett ütni valamivel az időt.
Építőjátékok határok nélkül
Persze voltak ekkor is figurák, amelyekkel változatos fantáziajátékot játszhattak a gyerekek, de szó sincsen a maiakhoz hasonló bábukról. Az állatokat, katonákat megformázó figuráknak persze lehetett karámot vagy laktanyát építeni: akinek nem volt megfelelő épülete, az
fogta a tüske építőjátékot vagy valamelyik másik, elemes építőt, akár a fakockaszettet, és abból alkotta meg saját állatainak vagy katonáinak fantáziavilágát.
Természetesen már ekkor is voltak kisautók, melyeket a köznyelv matchboxnak hívott akkor is, ha a járműveknek nem volt semmi köze a márkanévhez. Az igazán szerencséseknek lehetett otthon modellvasútja is: akinek megmaradt gyerekkorából egy PIKO-pálya vasutakkal, ma igazán örülhet, hiszen nagy értéket képviselnek anyagi értelemben véve is ezek a pályák, melyek kis érdeklődés és rászánt idő mellett szabadon építhetők, kiegészíthetők terepasztalos erdőkkel, hegyekkel, házakkal vagy éppen állomásokkal.
Persze voltak még bőven tipikus játékok: ott a Moncsicsi, a Rubik-kocka, és a szocializmus utolsó éveiben megérkeztek a kínálatba már a kvarcjátékok is. A Tetrist vagy bármelyik társát persze csak addig nyomkodhattuk, amíg le nem merült benne az elem, ezzel meglehetősen egyszerűen megvalósítható volt a szülői felügyelet bevezetése a kezdeti gamerek képernyőideje fölött.
Ha szívesen kitöltenél egy retró játékokkal kapcsolatos kvízt, ide kattints!
