Az Egri csillagokat 2005-ben a Nagy Könyv elnevezésű országos felmérésen a legnépszerűbb regénynek választotta a magyar olvasóközönség. Az azóta eltelt 20 évben a mű ismertsége töretlen, de talán még mindig nem tudunk Gárdonyi Géza regényéről mindent. Például azt, hogy mi, illetve ki adta az ötletet a megíráshoz.
Érdekes módon az Egri csillagok először a Pesti Hírlap hasábjain jelent meg, az első részletet 1899. december 24-én közölte a lap. Egy héttel korábban közölték a szerző, Gárdonyi Géza levelét, melyben beszámol a mű keletkezésének történetéről.
Egy tavaszi kirándulás után született meg az Egri csillagok alapötlete
A regény keletkezésének lehető leghitelesebb forrása, maga Gárdonyi Géza a Pesti Hírlap szerkesztőjének küldött levelében (megjelent 1899. december 17-én a lapban) arról számol be, hogy egy tavaszi napon az egri várba felvitte a fiát, és ott rendkívül érzékletes történetmesélésbe kezdett. Beszélt török ágyúzásról, a rettenthetetlen magyar katonákról, a lóháton közlekedő Dobóról, a hős asszonyokról... Nem várt hatást ért el fia képzeletében.
A gyermek napokig ezt forgatta az elméjében, de ami engem meglepett, az volt, hogy a figyelmét Bornemissza Gergelynek, a király főhadnagyának alakja ragadta meg legjobban. Ez volt, akiért legjobban lelkesült, és akinek tettein szívéből kacagott. S nekem a gyermeki lélek érzékeny tükörében kellett meg látnom, hogy csakugyan ez a legérdekesebb alakja az egri ostromnak. Ekkor gondoltam arra, hogy ennek a Gergely deáknak az életét meg kellene írni regénynek. Micsoda kedves, vidám, bátor és eszes ember!
Az elhatározást tettek követték, Gárdonyi utánanézett, mit találhat a korszakról, az ostromról, és sajnálattal tapasztalta, hogy hamis és élettelen képet rajzolnak a könyvek az akkori eseményekről és történelmi alakokról. Alaposabb kutatásba kezdett, vagyis kezdett volna, mert volt egy kis probléma.
Gárdonyi egyáltalán nem volt biztos az Egri csillagok sikerében
Az egyik akadályt különös módon Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter (1895-1903) gördítette a mű magvalósítása elé, ahogy Gárdonyi írja 1899-es levelében:
Wlassics miniszter egy meggondolatlan rendeletével az összes vidéki írókat kizárta a Nemzeti Múzeum könyvtára (a nemzet könyvtára) használatából, és így a magam csekély jövedelméből kellett az összes könyveket, adatokat beszereznem.
A másik akadály, jobban mondva dilemma Bornemissza Gergely alakja volt. Ahogy a Díványon is megírtuk már az egri hős életrajzát, a törökök 1552-ben történő, dicsőséges visszaverése után 3 évvel a regényben is megjelenő Héttorony foglyaként halt meg. Még 30 évet sem élt. Gárdonyi számára problémát jelentett ezt a tragikus sorsot beilleszteni a magyar diadalt bemutató történelmi regénybe. De végül az írói zsenialitás megoldást talált:
Ezen úgy segítettem, hogy az elejére fordítottam annak a nehéz sorsnak a képét, amely őt érte. Az olvasó a regény első felében megismeri, a magyar rabok útját és a héttornyú börtönt, anélkül, hogy csak sejtené is, hogy mindez azért van elmondva, hogy mikor a regény végére ér, gondolatban visszahelyezhesse az érdekes hőst, a regény első felében rajzolt állapotokba. [...] Az olvasó csak az utolján veszi azt észre, mint a fasorban menő ember, aki az út végén visszafordulva látja meg a fák egységét, s visszafelé is elméláz a megtett út érdekességén.
Gárdonyi nem volt biztos a sikerben, nem sejtette, hogy ennyire népszerű lesz a könyv, és még 126 év elteltével is akadnak jócskán olvasói (de tisztelői mindenképp). A megírás fáradalmairól és a fogadtatással kapcsolatos kételyeiről így ír:
A tőlem telhető áldozatokkal szedtem össze az adatokat, s a tőlem telhető erővel dolgoztam regénnyé. A helyeket bejártam, megnéztem Szulejmán palotáját, a Héttornyot (a Jedikulát), a török népet és katonaságot, fegyvereket, mindent, amiről beszélek. Fog-e tetszeni a közönségnek? Erre... magam is kíváncsi vagyok. Azonban, ha tetszik, ha nem, én többé aligha vállalkozom ilyen alapon való regénycsinálásra. Gazdagembernek való mulatság az ilyen! Aztán hát ki az ördög keres manapság regényben igazságot?
Az Egri csillagok a Pesti Hírlap-beli közlést követően 1901-ben jelent meg könyv alakban, 1968-ban megfilmesítették Várkonyi Zoltán rendezésében. Az alkotás mindmáig a harmadik legnézettebb mozifilm a Mágnás Miska és A kőszívű ember fiai után, közel 10 millió nézővel.
(Címlapkép: Fortepan / Bojár Sándor, az 1968-as filmforgatás Pilisborosjenőn)
Ha arról is szívesen olvasnál, hogy Gárdonyi milyen viharos viszonyban volt a feleségével, ezt a cikkünket ajánljuk.
