A kudarc a mindennapokban sem kellemes, hát még a színpadon több száz vagy ezer ember előtt! A színház világát sem kerülik el a babonák, és ahány színész, annyi hiedelem!
A színészek számára a premier olyan, mint a borász számára a szüret: hosszasan nevelgetik, tanulják, magukévá teszik a darabot. Szívük teljes szeretetével gondozzák, és látják, ahogyan a szemük láttára alakul. Végzetes hát számukra, ha a bemutató estéje kudarcba fullad, így több színész a saját művészetén túl is próbál tenni azért, hogy sikeres legyen a darab, és ennek érdekében különböző praktikákhoz fordul, és akár babonáinak is eleget téve cselekszik.
A legtöbb ember rendelkezik valamilyen babonával, ami egy apróságtól egészen a kényszeres cselekedetekig terjedhet. A színészek esetében a legritkább esetben múlik egy emberen a siker, hiszen a művészen túl ott vannak a színdarab további szereplői, a világosítók, az ügyelők, a díszlettervezők, a rendezők, a sminkesek, és a lista még hosszan bővíthető. Egy előadás sikere tehát csapatmunka, de muszáj kalkulálni a szerencsétlen véletlennel, amire a társulatnak nincs hatása. Ilyenkor vetik be a különböző babonákat, ki-ki a magáét.
Így kerülik el a színészek a kudarcot külföldön
Számos külföldi szokás van, melyet a színpadi színészek régóta adnak tovább az új generációnak, így gondoskodva az előadások sikeréről.
Rossz főpróba = rossz előadás
Sok színész tartja úgy, hogy a rossz főpróba rossz ómen a premierre nézve, ám vélhetően a felfokozott izgalmi állapot az oka annak, ha a színészek sokat rontanak a főpróbán. Mindennek ellenére egyfajta hiedelem ez, ám fordítva is igaz, így ha jól sikerül a főpróba, a színészek egészséges izgatottsággal várhatják a bemutatót.
Csak semmi kék!
Egy másik babona szerint a színpadon nem szabad kéket viselni, hiszen volt egy idő, amikor a kék festék volt a legdrágább az összes textilfesték közül, így a színházcsinálók mellőzték, hogy a jelmeztervezők ilyen színeket vonultassanak fel. Ebből ered a hiedelem, hogy a kék jelmezek balszerencsét hoznak, így akad olyan, aki tudatosan kerüli az ilyen ruhaneműket.
Csak pávát ne!
Egy babona tiltja, hogy bárki pávatollat vigyen a színpadra, hiszen a toll mintázata egy gonosz, mogorva szemhez hasonlít, és jobb távol tartani ezeket a negatív energiákat egy sikeresnek ígérkező estétől.
Csak semmi fütyülés!
Az elektronika megjelenése előtt a díszleteket munkások mozgatták: vagy egyik helyről a másikra vitték őket, vagy kötélen húzták fel, avagy engedték le. A legkönnyebb az volt számukra, ha füttyszóval jeleznek egymásnak, így ha egy színész fütyült a színfalak mögött, könnyen megtéveszthette a dolgozókat, akár egy balesetet is előidézve. Bár azóta elektronikus módon mozgatják a díszleteket, a szokás továbbra is megmaradt, és
aki fütyül a színpad mögött, balszerencsét hoz.
Virágot csak előadás után!
Előadás előtt nem szabad virágot adni a színészeknek, és sok színész éppen ezért el sem fogadja az esetlegesen kínált elismerő ajándékot, hiszen a virág előadás előtt elviszi a szerencsét.
Amikor szabad a rablás
Egy másik szokás is kötődik a virágokhoz, ám ez a rendezőt célozza meg. Néhány színházban babona ugyanis, hogy az előadás után
temetőből lopott virágot adnak a rendezőnek, ami szimbolikusan valaminek a végét jelenti.
Akár a ,,kéz- és lábtörést!” mondást esetében, a virág is az ellenkezőjét fejezi ki annak, amit valójában meg szeretnénk fogalmazni. A szokás onnan is eredhet, hogy a színészeknek jószerivel nem sok pénzük volt, mégis szerettek volna hatni a rendezőre, aminek a temetőből kölcsönvett virág volt a legjobb és legköltséghatékonyabb módja.
Csak szellemesen!
Több külföldi színház saját társulati tagjaként kezeli Thespis szellemét. Thespis az ókori Görögországban élt, és ő volt az első, aki egy kórusból színészként lépett a színpadra, így sok mai színházi dolgozó tőle retteg, mint az előadás esetleges elrontójától.
Shakespeare a falak között
Egy színházi babona szerint a színházban tilos kimondani a Macbeth nevet. Ha mégis így alakul, van mód visszacsinálni, ám ez helyenként változó. Van, ahol az angol drámaíró A két veronai nemes című színdarabjából kell elszavalni egy részletet, de olyan is akad, ahol
ki kell menni a színházból, háromszor meg kell pördülni a tengelyünk körül, és köpni egyet.
S hogy miért tartanak ennyire a színészek a Macbeth kiejtésétől? A legenda szerint hajdan egy Macbethet megformáló színész az előadás alatt halt meg, így ez a darab el van átkozva, de olyan nézet is létezik, miszerint az előadás hemzseg a boszorkányos utalásoktól és a varázsigéktől, amik negatív energiát hoznak.
Színészbabonák Magyarországon
Az 1929-es kiadású Magyar színművészeti lexikon külön szócikket szentel a babonáknak. A színészek körében elterjedt babonás szokásoknak ezt a magyarázatot adja a könyv:
A babonásság, az emberi lélek misztikus megnyilatkozása, természetesen a színészek körében is él, sőt miután a pálya magával hozza a váltakozó lelki életet, itt még talán jobban ki van fejlődve, mint akárhol másutt. A színész pályáját a szerencse irányítja, a szerencsét a véletlen hozza, ezeknek remélésében telik el a színész élete és ez megszüli a babonát. De babonássá teszi a színészt a siker bizonytalansága is, a siker, a kiismerhetetlen bálvány, amelynek jövetelét vagy nem jövetelét senki nem tudja előre.
A magyar színházakban egyetemesen jelen lévő babonák általában a szerepekre vagy a darabra vonatkoznak, közülük például ezeket említi a lexikon: azt tartják, hogy ha olvasópróba vagy tanulás közben valaki leejti szerepét a földre, akkor abban a szerepben meg fog bukni, de akkor is ez történik, ha más ejti le! Ha pedig a próbák alatt veszekednek (például a színészek egymással, vagy a rendezővel, igazgatóval, esetleg az igazgató a rendezővel vagy a szerzővel), akkor nagy sikere lesz a darabnak. És a külföldi babonák között elsőként említett felfogással ellentétben ha egy darab nálunk a próbák alatt tetszik a színészeknek, akkor a közönségnek nem fog tetszeni.
Sok színésznek megvan a maga rituáléja, amiből színpadra lépés előtt nem enged. A legtöbb színész pontosan követi az ügyelő hívásait, hiszen tudja, hogy a sikerhez elengedhetetlen, hogy nyugodtan, idejét kiszámolva és jól beosztva vegye fel a jelmezt és a maszkot. Akad olyan magyar színész, aki ha nem az első jelenetben szerepel, kezdés után öt perccel diszkréten beleszagol a levegőbe. Ez igencsak fontos, hiszen a levegőből érezni, milyen aznap a közönség. Létezik magyar színész, aki a színpad mögött fel-alá járkálva, a szövegét ismételgetve várja a színpadra lépést, és olyan is akadt, aki már este fél hatra a színházba ért, hogy kényelmesen elkészülhessen, hiszen számára ez biztosította azt a nyugalmat, amitől biztos lehetett a sikerben. Van olyan színész, aki színpadra lépés előtt sprintel a takarásban fel-alá, hogy kellően felspannolja magát, de sok színész kifejezetten babonás. Fontos számukra, hogy
melyik lábbal lépnek a színpadra, és az is, hogy mit csinálnak egy-egy bemutató előtt.
Akadt magyar színész, aki pontosan tizenhárom különböző vitamint mint roborálószert vett be az előadások előtt, de olyan is volt, aki a bemutató előtt templomba járt.
Ami a magyar és külföldi színészeknél is azonos, az az, hogy előadás előtt legfeljebb kéz- és lábtörést kívánnak, vagy egyet abból a bizonyos kalapból, de sok szerencsét nem.
Ha úgy érzed, hogy otthonosan mozogsz a babonákban, töltsd ki kvízünket!
