Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Tinder korában talán meglepő lehet a fiatalabb generációnak, azonban már száz éve sem csak az előre elrendezett házasságok dívtak. Sokan fordultak az újságok társkereső rovatához is, hogy párra leljenek, vagy meneküljenek a családi kötöttségek elől.
A társkeresés nem volt egyszerű a régi korok embere számára sem. Sokan éltek a nyilvánosság erejével, hirdetésekben keresve szép, karcsú, fess, molett, magas vagy éppen bizonyos szakmákban jeleskedő párt keresve.
Az első, aki újságban adott fel társkereső hirdetést, egy Helen Morrison nevű angol hölgy volt. Ő még 1727-ben fordult kérésével egy manchesteri laphoz, és bár egy jóravaló férjnél egyéb kívánsága nem akadt, a helyi polgármester mégis megrótta tettéért.
Az első társkereső hirdetés nem járt sikerrel
Az asszonyt egy hónapra felügyelet alá helyezték, azonban az általa meghonosított gyakorlat hamar elterjedt a szigetországban. 1810-ben már O márkiné címen egy regény is megjelent, mely állítólag igaz történeten alapult, és egy hasonló helyzetben egymásra talált pár történetét mesélte el. A névtelenül megjelentetett hirdetések nemcsak a fiatal lányok számára hozták meg az önrendelkezés első, kézzelfogható lehetőségét, de az özvegyek, sőt – ahol engedték – az elváltak számára is a boldog jövő zálogát jelentették.
Viszonylag hamar, már az 1800-as évek közepén megjelentek másfajta hirdetések is, melyekben az utcán látott, de nem ismert urakat-hölgyeket keresték azok, akik első látásra beléjük szerettek.
Kis késéssel itthon is elterjedtek a társkereső hirdetések
Magyarországon némileg megkésve, az 1900-as években indult be a lapok társkereső oldala. A legtöbb hirdetés a vagyoni helyzetet taglalta, elvárásokat megfogalmazva a jövendőbeli felé. Sokszor nem is a leendő ifjú pár valamelyik tagja, hanem családjuk adta fel a pár soros szöveget:
Férjhez adnám csinos, barna, fiatal lányomat, a legnagyobb diszkréció mellett, csakis orvoshoz. Hozomány: 3 szoba berendezése és 100.000 korona.
A társkeresők sokszor igazán pragmatikusak voltak
A társat újsághirdetéseken keresztül keresők számára több lap is lehetőséget nyújtott az 1900-as évek első évtizedeiben. A vallásos hirdetők leginkább a Kis Újságban vagy a katolikus Új Emberben adtak fel hirdetéseket. Ezek szinte egytől egyig tisztességes, valós házassági céllal írt rövid cikkek voltak.
A bátrabbak vagy kevésbé hosszú távú elköteleződésre vágyók a Pesti Hírlapnál találták meg számításukat, itt nemcsak a tényleges házasság céljából írt rövid hirdetések kerültek a nyomdába, de illegális magzatelhajtásra szakosodott bábaasszonyok, örömlányok és egészen pajzán vágyaikat kielégíteni vágyók is helyet kaptak. A századelő egyik bulvárlapja egyenesen kerítéssel vádolta meg a 20-as években az újságot kiadó Légrády testvérpárt.
A lap Házasság és felhívások rovatában sok esetben teljesen elszabadultak a vágyak és a hirdetések, melyekben néha csak gazdasági előnyökhöz vagy munkatársként alkalmazott házastárshoz segítették hozzá a hirdetőket.
Aranyásók, kéjnők és kalandorok is kerestek társat
1928-ban például a Pesti Hírlap hasábjain ezt olvashatták: "Gazdálkodást értő 25 éves, korrekt magánhivatalnok benősülne gazdaságba. Munka jeligére.” És bizony igazán hamar megjelentek azok az urak és hölgyek, akiket ma aranyásó néven ismerünk, ők nem bírtak hozománnyal vagy vagyonnal, azonban szépségükbe vetett bizalmukkal nyújtottak volna kellemes társaságot. Egy hirdetés a korabeli lapban szavanként 5 fillérbe került, nem véletlen, hogy a legtöbb meglehetősen szófukar volt.
"Hölgyeim! Melyik szép asszony segítene szépnek mondott medikus pénzszükségén. Leveleket 'Úri fiu 21' jeligére a kiadóhivatalba" várta az illető. Egy másik hirdetésben egy molett fiatalasszony szeretett volna maga mellé találni valakit, aki "pártfogolna azonnal, szerényen, de sok édességgel keverve". Ő 'Ébredés' jeligére várta a jelentkezőket.
Akadtak a kor szellemiségének némileg ellentmondó, pikánsabb hirdetések is:
„VAGYONOS ÚRIASSZONYOK! Ki mentene meg nagyobb összeggel szép fiatal tisztviselőt, annak odaadom ifjúságom és hálás diszkrét rabszolgája leszek. Kor nem számít.”
Vajon a kétségbeesés vagy a vágy vezette a hirdetőt? És végül megtalálták az urak és a hölgyek a számításaikat, vagy éppen annyira nehéz volt az ismerkedés személytelen módja, mint manapság?
A társkeresés sosem egyszerű. Ha érdekel, hogy a fogyatékkal élők miként boldogulnak az online felületeken, érdemes tovább kattintanod.
