Egy gyermek elvesztése mindig különösen nehéz. Sokszor a szülők vigaszához az is kevés, ha tudják, gyermeküknek megváltás volt a halál. A feldolgozhatatlan fájdalomban Arany Jánosnak is része volt. A költőnek felnőtt lányát kellett eltemetnie. Ez a szörnyű csapás nem csupán atyai szívét törte meg, hanem alkotói tevékenységére is hatással volt.
Arany János érzéseit talán a magyar irodalom legfájdalmasabb sírversében örökítette meg, amely Arany Juliska nagyszalontai sírkövén is olvasható.
Mindössze 24 éves volt Arany János lánya
„Midőn a roncsolt anyagon / Diadalmas lelked megállt; / S megnézve bátran a halált, / Hittel, reménnyel gazdagon / Indult nem földi útakon, / Egy volt közös, szent vigaszunk / A LÉLEK ÉL: találkozunk! – Ezeket a megrendítő sorokat akkor írta Arany, amikor lánya 24 éves korában meghalt. Az akkor kisgyermekes fiatalasszony halálát – Arany János Tompa Mihályhoz írt levele szerint - gyógyíthatatlan méh- és hashártyagyulladás okozta.
Bár igen kevés volt az esély a gyógyulásra, a család mindvégig bizakodott. Juliska 1865 télen esett ágynak, és egy ideig úgy tűnt, az orvosok meg tudják gyógyítani a súlyos betegség ellenére. A visszaemlékezések szerint állapota december 2-án rosszabbodott, és néhány napig élet-halál között lebegett. A bizonytalan kimenetel miatt Juliska aggódó férje csak akkor merte értesíteni Juliska szüleit lányuk állapotáról, amikor a beteg látszólag már túl volt az életveszélyen.
A karácsony még reménykedéssel telt Arany Jánoséknál, de az ünnepek után, december 27-én, épp a költő névnapján Juliska szervezete feladta a küzdelmet.
Testvére utolsó napjairól és óráiról Arany László így emlékezett meg: „Biztos öntudat látszatával s egész tekintetén a tisztalátás kifejezésével beszélt nekünk a túlvilágról, melyet ő már szemeivel lát: „Ne búsuljanak, kedveseim, a lélek él, mi találkozni fogunk. Én látom az útat, mely ama hazába visz. Látom az arany-hidat...ott...ott...menni fogok. Az ige, az eszme örökké való!” Sokáig beszélt vagy szavalt így, csengő erős hangon, olykor fel is ülve ágyában és magasra emelve karjait. Majd elbúcsúzott, sorban mindnyájunktól: magához ölelt, megcsókolt, mondott vígasztaló szavakat: válnunk kell, de a válás nem örökös.”
Szerető férjre és családra vágyott Arany Juliska
Arany Juliska 1841. augusztus 9-én született Nagyszalontán, és egész gyermekkorában arról ábrándozott, hogy olyan példaértékű és szép házassága lesz majd, mint szüleinek, Arany Jánosnak és feleségének, Ercsey Juliannának. Arany Juliska 1863-ban ment férjhez Szél Kálmánhoz, a falu református papjához, akit rokoni szálak fűztek a későbbi miniszterelnökhöz, Széll Kálmánhoz. Juliska kislánykori vágya beteljesült, szerető férjre talált, és a fiatal pár boldogságát csak fokozta, hogy 1865 nyarán gyermekük született, akit Piroskának neveztek el.
Ám alig telt el fél év kislánya születése után, Juliska megbetegedett, és december 28-án hajnalban végül tüdőbajban hunyt el.
Több mint egy évtizedre elhallgatott Arany János
Lánya elvesztése hatalmas csapás volt Arany János számára, akit nem csupán édesapaként, hanem költőként is megrendített a tragédia. Fájdalmán még az írás sem tudott enyhíteni. Bánatát megpróbálta versbe önteni, elkezdett egy verset „Juliska emlékezete” címmel, de nem volt lelkiereje megírni. A versből mindössze ezt a néhány sor vetette papírra a költő: „Mióta rombadőlt oltáridon, Hazám, / A honfi legszentebb könnyével áldozám, / Mint egy Jeremiás nyögdelve bánatom', / Oly megtörött szívvel, de nem oly szabadon:”
A költemény a kettőspont után már soha nem folytatódott tovább. Mindössze egy lábjegyzet került még a kézirat után, ami így szól: „Nagyon fáj! nem megy.”
A csapás rettenetesen hatott a költő lelkére, csak unokája, Szél Piroska nyújtott neki némi vigaszt. A fenti négy sor után Arany János több mint egy évtizedig nem írt, nem alkotott. Lánya elvesztése mellett keserűségét csak fokozta a hazájában kialakult politikai, társadalmi helyzet. Nagyszalontán újra meg akarták választani képviselőnek, de a jelölést nem fogadta el, mert úgy érezte, nincs kedve a politikához, a korteskedőkhöz és a szélsőséges ellenzékiekhez.
Arany János lánya halála miatt érzett fájdalma a Toldi-trilógia 1879-ben megjelent középső részében tört utat magának. Bár a Toldi szerelme című elbeszélő költeményt a költői már évekkel Juliska halála előtt elkezdte írni, azonban a folytatásban, a hatodik énekben Arany már Juliskát siratja, és árván maradt unokája sorsa fölött kesereg. Toldi Miklós szerelmét Rozgonyi Piroskának hívják a műben, akit unokájáról nevezett el. Szél (egyes források szerint Széll) Piroskát, a félárva kislányt a költő és felesége fogadta örökbe az édesanyja halála után, de neki is tragikusan rövid élet jutott, 21 évesen hunyt el, szintén tüdőbajban.
Sok olyan hazai település van, amely büszke híres szülöttjére. Töltsd ki kvízünket, és kiderül, tudod-e, hogy értékteremtő elődeink hol születtek.
