A Duna hazai szakaszának egyetlen bal oldali mellékfolyója az év nagy részében egy jelentéktelennek tűnő víznek tűnik, ám bizonyos időszakokban megmutatja igencsak szeszélyes arcát. Az Ipoly tucatnyi titkot rejt, amelyről jobbára csak a környékén élők tudnak.
Az Ipolyt gyakran emlegetik Magyarország legszeszélyesebb folyójaként, amit annak köszönhet, hogy a kis- és az árvízi vízhozama között majdnem kilencszázszoros különbség mutatkozik.
Ennél nagyobbra a Kárpát-medencében csak a Tisza képes.
Kis folyó, nagy vízgyűjtő
A szlovákiai Vepor-hegységben eredő, jelenleg alig 214 kilométer hosszú folyó Ipolytarnócnál lépi át a szlovák-magyar határt, majd hazánkban 143 kilométert megtéve, egyetlen bal oldali mellékfolyójaként Szobnál ömlik a Dunába.
Az Ipolynak a méretéhez képest meglehetősen nagy a vízgyűjtője: nem kevesebb mint 5 ezer négyzetkilométer.
Különös természete főként e tulajdonságának köszönhető, hiszen heves esőzések után és a tavasszal meginduló olvadás során hatalmas víztömeg mozdul meg a folyón a hegy irányából, amely aztán jelentőségteljesen terül szét az Ipoly melletti területeken.
Így változott a folyó a szabályozás miatt
A zabolátlannak ítélt folyó szabályozására nem egy kísérletet tettek már. A Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján olvasható információk szerint egykor az Ipolyt megannyi kanyarulata levágásával mintegy 50 kilométerrel rövidítették meg, emellett rajta hat mederduzzasztót is kiépítettek. Mindettől azt várták, hogy sikerül majd jó útra terelni a folyót kiszámítható vízhozammal.
Ám a kiegyenesített Ipoly ehelyett felgyorsult és kimélyítette a medrét, amellyel a környék településein vészesen lesüllyedt a talajvíz. A nagy gonddal kiépített duzzasztók ráadásul megakadályozzák a Duna felől érkező halak ívását, mert a mesterséges építmény miatt nem tudják elérni a szaporodási helyeiket.
Ám vannak olyan szakaszok is, amelyeket nem érintett emberi kéz.
Ilyen az Ipolyszög és Hont közötti szakasz, amely 30 kilométerét kísérő, közel 3 ezer hektárnyi területét 1997 óta védelmezi a nemzeti park.
A szeszélyes Ipolynál van népszerűbb túrázóhely is
Szeszélyes természetét a vízitúrázók is ismerik, akik az Ipolyt annak magyarországi felső szakaszán nem is ajánlják kezdő evezőknek. Ezen a részen ugyanis hiába keskeny és sekély a víz, a folyó gyors folyású és rendkívül kanyargós, szemben
az alsóbb, duzzasztógátak közelében található, sokkal békésebb, szélesebb és lassabb szakaszokkal.
Noha az Ipoly nem is igazán tartozik a kiemelkedő vízitúrás területek közé, ha valaki mégis arrafelé kalandozik, egy életre a szívébe zárja a vidéket. A folyó és az azt kísérő terület ugyanis nemcsak csoda szép, hanem igen gazdag is állat- és növényvilágában.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park éppen ezért több tanösvényen mutatja be az Ipoly völgyének sokszínű természeti értékeit: a tavaszi elöntéseken nyüzsgő madártömegeket megfigyelőtornyokból láthatjuk, a nyári kaszálók életét pedig kijelölt, akár kerékpárral is bejárható útvonalakon ismerhetjük meg.
Az Ipoly-völgyben egyébként saját legelő állatállománnyal nagy területet felölelő, az őshonos magyar szürke marha génmegőrzését biztosító rétgazdálkodást is folytatnak.
Mennyire ismered a hazai bányatavakat? Ha szeretnél ezekről a helyekről izgalmas dolgokat megtudni, e cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
