Miatta vált el néhai férje tanítványa, üldözték vallási nézetei és idegen származása miatt, mégis nő létére egyetemi tanszéket vezetett. Ő volt az első nő, aki Nobel-díjat kapott, valamint az egyetlen nő, aki két alkalommal is. A depressziósan elhunyt Marie Curie ólomsírban nyugszik a Pantheonban, ahol szintén megelőzte nőtársait.
„Nagy feminista győzelem, amit ma ünnepelünk, mert ha a nők megbízást kapnak a felsőoktatásban a mindkét nemhez tartozó diákok oktatására, hol lesz ezentúl a férfiak állítólagos felsőbbrendűsége?
Bizony mondom nektek, közel az idő, amikor a nők emberré válnak."
Ez állt a Journal hasábjain 1906. november 5-ről, a napról, amikor Marie Curie megtartotta nyitó előadását a Sorbonne fizika tanszékén, férje utódjaként.
Marie Curie, az első tanszékvezető nő
Amennyire nagy horderejű volt a női nem szempontjából és mérföldkő a kutatónő életében az esemény, ugyanennyire volt egyszersmind tragikus színezetű is. A tanszék rendes professzorává való kinevezés két évet váratott magára azután, hogy a pozíció gyakorlati betöltésére felkérést kapott az addigra Nobel-díjas asszony. Végül hivatalosan 1908-ban vált Marie Curie Franciaország első női egyetemi tanárává, jóllehet, már az 1906. novemberi "székfoglaló" előadást is óriási érdeklődés övezte mind a tudományos világ képviselői, mind a civilek, no és persze a sajtó oldaláról is. A tanszék megöröklésének szomorú apropóját férje, Pierre Curie váratlan halála adta.
Marie Curie megözvegyül egy tragikus baleset következtében
A feleségével együtt 1903-ban Nobel-díjjal jutalmazott fizikus, Pierre Curie 1906. április 19-én délután, miután kiadójánál végzett aznapi teendőivel, gyalog indult haza. Útja hamarosan a forgalmas rue Dauphine-ba vitte. E szeszélyes áprilisi napon egyfolytában szitált az eső, így a szűk, de annál zsúfoltabb utca kövezete is meglehetősen nyirkos és csúszós volt már, amikor a tudós egyik oldalról a másikra készült áthaladni. Pierre Curie a vízes aszfalton elveszítette egyensúlyát, és elesett. Szerencsétlenségére éppen akkor ért oda egy két ló által húzott súlyos teherkocsi. Esés közben a tudós még a bal oldali ló gyeplője után tudott kapni, de ez csak még jobban megijesztette a fékezésre késztetett állatot, a szíj pedig kicsúszott a férfi fogásából. Curie végérvényesen a földre esett, a kocsi pedig megállíthatatlannak bizonyult. A továbbguruló jármű első kereke még nem tett kárt a kutatóban, a második azonban úgy tudott csak továbbhaladni, hogy tragikus módon azonnal kioltotta Curie életét. Mire a segítségére siettek, már hiába próbálkoztak megmentésével.
Amikor még felhőtlenül teltek Pierre és Marie Curie évei
Marie Curie életéből számos olyan teljesítmény, rekord és "leg" emelhető ki, amely alapján az ember azt gondolhatná, előbb csak romantikus, később tudományos diadalmenet volt élete, mely jogos elismerések egész sorát hozta számára. Valóban, bár gyermekkorában anyai nehézségek késleltették kissé, hogy átadhassa magát valódi szenvedélyének, a kutatásnak, az előbb-utóbb mégis bekövetkezett, s általa megérkezett a nagy szerelem és a társra találás is. Ráadásul abban a különleges kiváltságban lehetett része, hogy férjével a tudományban való elmélyülés iránti vágyban is osztoztak. Még a századforduló előtt, 1898-ban együtt fedezték fel a polóniumot és a rádiumot, 1903-ban pedig Henri Becquellel közösen kaptak mindketten megosztott fizikai Nobel-díjat. Míg az asszony doktori címet szerzett fizikából, a férjnek tanszéket alakítottak ki a Sorbonne-on. Sikereik is kéz a kézben jártak, ám második lányuk születését az édesapa már nem érhette meg, s ezzel Marie életének "felhőtlenebb" szakasza is lezárult.
Marie Curie nehéz évei: gyűlölködés, háború és betegség
A 66 éves korában elhunyt kutatónő további élete még jó néhány fontos kutatást, szebbnél szebb és nemesebb célú missziót tartogatott. Miután ő lett az első Nobel-díjas nő, és az egyetlen, aki kétszer is Nobel-díjazottnak vallhatta magát, belőle vált Franciaország első női egyetemi tanára, később pedig az Orvostudományi Akadémia szabad tagjává választotta, holott még csak jelölt sem volt a címre, valamint ő lett az első nő, aki a Pantheonban lelhetett örök nyugalomra, egy ólommal borított koporsóban. Erre 1995-ben került sor az akkori elnök, François Mitterrand döntése nyomán, s Curie asszony közel 2 évtizeden át nem is osztozott más nővel ebben a tisztességben.
De még így is akadt nehéz pillanat éppen elég életében. Nem csak szeretett férje tragikus elvesztésével kellett megküzdenie, vagy az első nagy világégés borzalmaival, ami közben vívmányainak hála sokak életét mentette meg, hanem helyenként a közvélemény elítélő hangjaival is. Így például 1911 táján, amikor a második Nobel-díjban részesült, s közben egy idegengyűlölő kampány is folyt ellene. Ennek oka lengyel származása volt, vallási nézetei, s mindezt tetézte férje egy korábbi tanítványával szőtt (többek által csak pletykának hitt) viszonya. Akik szerint a kapcsolat Paul Langevin fizikussal valós volt, azok azt is tudni vélik, hogy a férfi az özvegy Curie asszony miatt lépett ki házasságából.
Néhány évvel később, az 1920-as évek végén elkezdtek jelentkezni a kutatónő egészségügyi problémái, melyeket egyértelműen a munkássága során nagy dózisban és közvetlenül kapott sugárzás váltott ki. Marie Curie 1934-ben depressziósan költözött férje után a másvilágra. A nő, aki miközben azon dolgozott, hogy mások életét mentse, saját magát lassan, de annál intenzívebben mérgezte.
Ha a pár korszakalkotó kutatásairól szeretnél többet megtudni, ezt a korábbi cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
