Mai kvízünkben Vas megyébe, hazánk legnyugatabbra fekvő városába utazunk.
Helyszínünk közvetlenül az osztrák határ mentén, a szlovén határ közelében, a Rába és a Lapincs összefolyásánál fekszik: környéke már az őskorban lakott hely volt, felszíne, éghajlata, növényzete, talaja ugyanis rendkívül kedvezett a letelepedésre. A település története a ciszterci rend ideköltözésével kezdődött: a Franciaországból érkezett szerzetesek alapították 1183-ban, III. Béla király adományozása révén a híres apátságot, amely máig a város legfontosabb jellegzetességének számít. Működése fontos lökést adott a vidék gazdasági fejlődésének is: az apátok szláv parasztokat telepítettek be, megtanították a lakosságot a kereskedelemre, fellendítették az addig gyéren lakott környéket.
A település környékén két fontos csatát is vívtak: 1664-ben itt ütköztek meg a Raimundo Montecuccoli vezette keresztény csapatok a törökkel (és vívtak ki jelentős, az egész ország sorsára döntő hatású győzelmet), 1705-ben pedig a Vak Bottyán János vezette kuruc seregek csaptak itt össze Hannibal Heister osztrák generális erőivel, szintén diadalmat aratva. A három nemzetet egyesítő, magyar–osztrák–szlovén kultúrájára büszke település 1983-ban kapott városi rangot, napjainkban 8285 fő lakja. A várost délről az Őrségi Nemzeti Park határolja. (Címlapkép: Fortepan / Vozárik Edit)
Felkészültél? Jöhet a kép!
