Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Aludtál már valaha börtönben? Ha még nem, ám ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy egyszer kipróbáld, akkor nem kell mást tenned hozzá, mint befizetni egy szállodába.
Ha a világ legdrágább, éjszakánként ötvenmillió forintba kerülő luxusszállodáiban nem is épp kifizetődő meghúzni magunkat, azért azt jó tudni, hogy széles e földön találni még különleges hoteleket. Nem is akármilyeneket, ráadásul Európában!
Zord téglafalak között
A finn fővárosban például egy olyat, amelyben bő húsz évvel ezelőtt még nem szívesen aludtunk volna. A mai Hotel Katajanokka épületében ugyanis 2002-ig egy büntetés-végrehajtási intézet működött, ahová egy jogerős bírósági papír volt a belépő, nem pedig éjszakánként körülbelül 60 ezer forintnak megfelelő euró, mint most.
Egy klasszikus szoba franciaággyal és udvari kilátással ugyanis nagyságrendileg ennyibe kerül, persze mindez attól is függ, mikor és mennyi időre foglalunk.
Megnyugtatásul azoknak, akik tartanak a helsinki börtönkörnyezettől: a több mint 100 szobás, magántulajdonban lévő épület belül már cseppet sem emlékeztet a múltra, sőt! Aki betér az egykori börtön vörös téglafalai közé, nyugodt kényelemmel, stílusos dizájnnal és egy csipet északi luxussal találkozik. Aki nem hiszi, nézze csak meg, milyen volt egykor, és milyen most!
Álom a templomban
Ugyancsak Európa, azon belül is Belgium büszkélkedhet egy igencsak különlegesnek számító szállodával, ami egy templomban kapott helyet. A Martin’s Patershof Hotel épületét az 1200-as években építették, amit megannyiszor csinosítgattak, mígnem több mint három évtizeddel ezelőtt az egyház magánkézbe adta.
A már „hitét vesztett” épületet aztán teljesen átépítették, hogy 2006-ban megnyílhasson benne a világ egyik legkülönlegesebb szállodája.
Noha belül már tényleg úgy néz ki, mint egy szálloda, rózsaablakos szobái, no és a templom kórustermében mindennap felszolgált svédasztalos reggeli nem tudja feledtetni azt, ami egykor volt.
Láthatatlan kocka
Nem tudjuk nem felvenni a listára a Svédországban, a sarkkörtől alig 60 kilométerre található Mirrorcube Hotelt, ami nem más, mint egy fára épült, 4×4×4 méteres tükörkocka. A Harads közeli, meseszép fenyőerdei szálláshely minden falát tükörüveg borítja, az alapját képező fa törzse pedig szó szerint átnő a helyiségen.
Az építmény kívülről, a visszatükröződés miatt azt az illúziót kelti, hogy a szoba a padlótól a mennyezetig üvegből van, ám a falai valójában belülről rétegelt lemezek, sőt, három falon és a mennyezeten ablakok is vannak.
És ha még nem lenne elég izgalmas így is az egyszerre legideálisabban két embernek kényelmes hotel, Bolle Tham és Martin Videgård tervezők még egy különleges részletet is elhelyeztek az épületben: egy erkélyt, amelyre észrevétlenül léphetünk ki a láthatatlan dobozból.
Hotel két országban
A svájci Genftől néhány kilométerre található La Cure kisvárosának Hotel Arbez Franco-Suisse nevű hotele nem annyira az épülete, sokkal inkább az elhelyezkedése miatt különleges. A szálloda helyiségeiben ugyanis egyik országból a másikba ugrálhatunk.
A magyarázat erre végtelenül egyszerű: a L'Arbézie-ként is ismert hotelen nem más, mint a láthatatlan svájci–francia államhatár halad keresztül.
Tehát lehet, hogy francia franciaágyban ébredünk, de könnyen előfordulhat, hogy pár lépéssel odébb, már Svájcban mosunk fogat, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy míg a család egyik fele a világ leglátogatottabb országában, Franciaországban kanalazza a levest, a másik fele Svájcból nyújtja át hozzá neki a kenyeret.
A kacifántos létesítmény az agyafúrt Monsieur Ponthus öröksége, aki a francia és a svájci kormány 1862 decemberében aláírt határmódosítási egyezményét cselezte ki.
Kikerülve azt a hónapokkal később életbe lépő szabályt, miszerint a határ menti épületeknek a helyükön kell maradnia, új távlatokat nyitott a határokon átnyúló kereskedelem előtt, amelyet az üzletember ki is használt. A két határ közé beékelődött, háromszög alakú telkén sebesen fel is épített egy házat, amely így egyszerre lett francia és svájci. A szálloda ötlete azonban már nem az övé, hanem a későbbi tulajdonos, Jean-Jules Arbeze fejéből pattant ki.
