Az elmúlt években először a Covid, majd a háború és a gazdasági válság forgatta fel igencsak az életünket és a világot is. A kihívásokkal mindenki másként birkózik meg. Hogyan élik meg mások ezt a nehézségekkel teli időszakot? Honnan merítenek erőt, hogyan őrzik meg a lelki békéjüket és a testi egészségüket? Tarján Zsófia, a Honeybeast énekesnője és a TV2 Sztárban sztár című műsorának egyik versenyzője is megosztotta a Dívánnyal, mely dolgokat teszi meg önmagáért.
Talán nincs abban semmi meglepő, ha a bizonytalanságból épp a kreativitás visz tovább egy művészt. Ha Tarján Zsófiát nehéz helyzet elé állítja a sors, akkor az énekesnő azonnal rögtönző üzemmódba kapcsol, és elkezd improvizálni. Soha nem hallott dallamokat dúdol, ösztönszerűen rajzol, vagy elvonul a konyhába, és főz. Pontosabban: alkot.
„Könnyebb lesz minden, ha énekelek”
„Ha nehéz helyzetbe kerülök, és nagyon hirtelen kell cselekedni, sokszor azon kapom magam, hogy énekelek vagy dudorászom. Ez már azelőtt is így volt, hogy énekesnő lettem, tulajdonképpen ez a szokásom az egész eddigi életemet végigkísérte. Ilyenkor soha nem a saját dalainkat éneklem, hanem improvizálok, és az esetek többségében még nem létező dallamokkal nyugtatom magam, vagy terelem el a gondolataimat.”
„Kirajzolom magamból a feszültséget”
„Ahogyan az éneklés, úgy a rajzolás is velem van a kihívásokkal teli helyzetekben, amióta csak az eszemet tudom. Szinte mindig van nálam vázlatfüzet, és ha várakoznom kell, vagy különösen stresszes helyzetbe kerülök, akkor csak előkapom, és rajzolok. A Honeybeast első élő adásos fellépése A dal című műsorban volt. Emlékszem, színpadra lépés előtt, amíg várakoztunk, akkor is rajzolással vezettem le a feszültséget. Ahogyan a stresszlevezető dudorászás, úgy a rajzolás sem tudatos, ekkor is improvizálok, csak éppen papíron. A legtöbbször emberi alakokat rajzolok, de született már tájkép, gyakran rajzolok fákat, házakat, állatokat.”
„Már nem a stresszevés jelenti a megoldást”
„Ha stresszes vagyok, akkor van egy harmadik kreatív elfoglaltságom is arra, hogy megszabaduljak a feszültségtől. Ilyenkor a konyhában alkotok. Nagyon szeretek főzni és enni is.
Sajnos az életemnek hosszú ideig része volt a stresszevés.
Megesett, hogy ha hirtelen felzaklatott lelkiállapotba kerültem, lehetett az valami nagyon jó vagy nagyon rossz, azonnal az étel után nyúltam. Ez a berögződésem még a mai napig előjön, ha hasonló helyzetbe kerülök, de már nem feltétlenül kezdek el enni. Most dr. Tóth Tamás segítségével fogyok, és sikeresen haladunk a kitűzött cél felé, már jól látszik az eredmény.
A tudatosságom sokat segít abban, hogy a kényszert elhalkítsam magamban, ha valamilyen stressz ér. Erre vannak például különböző pótszereim. Először mindenképpen végiggondolom, hogy elkezdek fék nélkül enni, ha evésbe fojtom az érzéseimet, az nekem nem lesz jó, ezért bele sem fogok. Ha ez nem lenne elég, akkor van, hogy főzök egy koffeinmentes kávét vagy egy teát, és azzal el tudom nyomni magamban az evésre ösztönző ingert. Így történik valami, de nekem abból mégsem lesz bajom.”
„Hímzőfonal és ziherejsztű mindig volt nálam”
„Amikor kisgyermek voltam, nagyon szerettem fonni, ezért mindig volt nálam hímzőfonal és ziherejsztű is, és ha bármi olyan történt, ami miatt feszültnek éreztem magam, vagy csak unatkoztam volna, és el akartam ereszteni a világot, akkor fontam egy karkötőt.”
„A természet mindig lehalkít”
„A sikeres fogyáson felbuzdulva, újabban elkezdtem edzőterembe járni. A futópadot különösen szeretem, de nem feltétlenül futok, a legtöbbször gyors sétában indulok el fölfelé, és legalább egy órát megyek. A természetben is nagyon szeretek sétálni, de amióta nincs kutyám, azóta ez a program elmarad. Pedig ha valami valóban el tudja halkítani bennem a stresszt, az a friss levegő és az állatok. Rám egy kutya mindig terápiás hatással van, ha kutyát látok, elillan belőlem minden feszültség.”
